Szekeres-Horváth, Aid Watch

Afganisztán nem foglalkoztat különösebben, mint más fejlődő ország, de azért van itt néhány hír a Szekeres és Horváth látogatással kapcsolatban, ami felkeltette az érdeklődésem. A Hírszerző 28.-án azt ezt írta:

„Szekeres Imre puli-humri látogatásán találkozott a tartományi oktatási, vízügyi és kulturális miniszterrel, valamint magyar segélyszervezetek képviselőivel is tárgyalt. A tárgyalás után a miniszter elmondta: növelni kell a magyar civilek jelenlétét Afganisztánban. Meg fogjuk vizsgálni, helyes-e, hogy a katonák ilyen sokat vállalnak. Egyértelműen nagyobb civil szerepvállalásra van szükség - hangsúlyozta. A miniszter hozzátette: azt is át kell tekinteni, hogy érdeklődik-e a magyar gazdaság Afganisztán iránt. A tárgyaláson a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Baptista Szeretetszolgálat vett részt.”

Az még persze nem világos, hogy a miniszter mit értett a „nagyobb civil szerepvállaláson”, civil szervezetek munkáját, vagy a civil szervezetek munkáját ÉS a nem HM miniszteri szerepvállalást. Mindenesetre, az, hogy sikerült beszélnie a két kint dolgozó segélyszervezettel bizakodásra adhat alapot. Ugyanakkor komolyan végig kell ezt majd otthon gondolni, hiszen Afganisztán nagyon nehéz terep, és gyanítom, hogy nem sok magyar NGO képes ott dolgozni, vállalni a nehéz és veszélyes terepet, a projektek során felmerülhető kisebb, nagyobb bukásokat és az ezzel járó kiigazításokat. Nem tudom hány magyar szervezet felel meg az afgán jogszabályokban lefektetetett működési feltételeknek, melyik szervezet hajlandó ezeknek alávetnie magát. És persze kérdéses, hogy melyik magyar NGO hajlandó Afganisztánban dolgozni, ott dolgoztatni a munkatársait. Én persze elviekben azt szeretném látni, ha minél többen, de nem Afganisztán miatt, hanem mert ez azt jelentené, hogy van elég kapacitásaiban erős magyar civil szervezet. Ugyanis csak kapacitásaiban erős NGO lesz képes például a 10. EDF-be való befizetésünk után Afrikára pályázni a EuropeAidnél, és nyerni, és ott dolgozni.

Ezért is csodálkoztam el a Népszabadság tegnapi számában megjelent mondaton:

„A fejlesztési projektekhez EU-s és más pénzeket segítünk megpályáztatni, ha kell, részben a kötelező önrészt is biztosítjuk az afgánoknak.”

Szerintem ezt a gavallér ígéretet a magyar NGO-k felé is meg kellene tenni, hiszen sokuknak épp az az egyik fő problémája, hogy nem tudja az önrészt felmutatni.

Még egy megjegyzés a cikkhez: a baglani kormányzót Füzes Oszkár (vagy a szerkesztők) Izaquzei-nek írta, és már kicsit zavart a sokféle leírás, úgyhogy egy arabbal böngésztünk kicsit a neten, és kiderült, hogy a nevét magyarosan így kellene átírni: Iszhaqzai (arab betűkkel: I-sz-h-a-q-z-i, a z és az i között van egy rövid a, amit nem jelölnek).

A Magyar Nemzetben pedig arról számolnak be, hogy „a „magyar egészségügyi miniszter szerint az afgán egészségügyi rendszer fejlesztésében a legfontosabb az anyák és az újszülöttek ellátása, a védőoltások elterjesztése.” Vajon arról miért nem írtak, vagy Horváth Ágnes miért nem mondta, hogy van egy magyar szervezet, a Baptista Szeretetszolgálat, amelynek programja pontosan erről szól. Az a rossz érzésem van, hogy erről a miniszter nem is tudott, így nem is tudott dicsekedni vele afgán kollégájának. Különben bele került volna a cikkbe…

És egy régebbi történet: néhány internetes sajtóportál is beszámolt az Aid Watch szemináriumról, amelyet a HAND Szövetség tartott. Ilyen például a Hírszerző és a Gondola.

Egy megjegyzés érkezett a Civil? Nem-civil? című írásomra.
Köszönöm a helyreigazítást, valóban Ökumenikus, mea culpa.
Azt a megjegyzést, hogy a "a civilek mellett egy szó sem esett a céges neféről" nem értem. Céges NEFÉ-ről én sem írtam, hanem arról, hogy valaki szóba hozta a magán védelmi cégek alkalmazását Afganisztánban.

Az, hogy a MÖS és a BSz egyházi szervezet-e, hosszú vitákat eredményezhet. Szerintem azok, függetlenül attól, hogy milyen formában vannak bejegyezve. Mindkettőt egyház/egyházak alapították, nevük is egyházi (és azt hiszem a névválasztás fontosságát nem kell megkérdőjelezni), és mindkét szervezet élén lelkész áll.

Várkonyi László szakállamtitkár tájékoztatója az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának

Október 16.-án Várkonyi László tájékoztatta az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságát a magyar NEFE politikáról. A hír a Külügy honlapján jelent meg.

Várkonyi hangsúlyozta, hogy "kiemelkedik az afganisztáni Baghlan tartományban a Magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) keretében kifejtett, egyre komolyabb volumenű fejlesztési tevékenység". Ezek szerint számíthatunk arra, hogy egyre több pénzt áldozunk majd Afganisztánra, pontosabban Baghlan tartományra. Néhány napja beszélgettem egy angol származású szakemberrel, aki dolgozott Afganisztánban. Ő arról panaszkodott, hogy sokak szerint az utóbbi években egyre inkább "irakizálódok" az ország, és sok, a helyszínen dolgozó segélyügynökség szerint lassan kettészakad az ország. Fejlesztési szepmontból is, hiszen délen alig van valaki, ha mégis, akkor nagyon nehezen tudnak dolgozni. Állítólag sokszor előfordul, hogy az elkészült program eredményeit nem tudják az afgánok használni, mert a tálib erők egyszerűen megfenyegetik őket. Így aztán az új iskola, minierőmű, stb. az enyészeté lesz. Reméljük, hogy ez északon, Baghlanban nem fordulhat elő.

Nem értem, hogy meddig fogjuk azt a kifejezést használni, hogy a "Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) keretében". Lehet, hogy a PRT elindításának az apropójából folynak fejlesztések, de az biztos, hogy nem annak a keretében. Ha valaminek a keretében dolgozom, akkor annak az előírásai, szabályai, célkitűzései, filozófiája szerint cselekszem. Csodálkoznék, ha a MÖS és a BSZ programjaik végrehajtása során a PRT bármelyik említett fogalmát figyelembe venné... Lassan érdemes lenne erről egy vitasorozatot indítani a HM, a KüM és a civilek bevonásával, mert képzavart okoz, és hasznosabb, ha mindenki világosan lát.

Az államtitkári tájékoztatóban visszaköszönni látom a civilek, pont a A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében című tanulmányban megfogalmazott két kívánságát is: a partnerországok számának csökkentését, és Afrika hangsúlyosabbá tételét. Meglátjuk mikor, és mi lesz belőle.

Vajon a "komparatív előnyeinket biztosító ágazatok" közül direkt maradt ki az egészségügy? Megengedek magamnak egy cinikus megjegyzést: elnézve a magyarországi helyzetet, nem tudom meddig áltathatjuk magunkat az oktatás, jó kormányzás, mezőgazdaság, stb. területén lévő komparatív előnyeinkkel? Lehet, hogy komparatív előnyünk van a célországainkban uralkodó helyzettel szemben, de úgy tűnik, hogy egy ideje megakadtunk, és végtelenségig nem tudunk "rendszerváltó tapasztalatokat" átadni, mert egyre távolabb kerülünk tőle.

"A Külügyminisztérium továbbra is igyekszik hozzájárulni a magyar társadalom ez irányú tudatosságának növeléséhez..."
Ez lenne az egyik legfontosabb feladat, és remélem, hogy az államtitkár ebbe bele érti a NEFE oktatást is, a Development Educationt. Nemcsak a támogatottság, hanem a jövő szakértőinek megtalálása miatt is. Még mindig kevesen értenek hozzá eléggé, és még mindig keven tudják, hogy mit is jelent a NEFE-ben dolgozni. Nem értem például, hogy miért nem dolgoznak ki a fiatalok számára terepmunka lehetőséget. Most már folyik egy-két országban projekt, oda viszonylag kevés pénzből ki lehetne vinni olyanokat, akik ezzel foglalkoznának. Bele lehetne építeni a civilek pályázataiba, hogy X%-ot arra kell költeniük, hogy a program során 2-3 hónapra kivigyenek fiatalokat.

Nagyszerű lenne, ha végre törvény szabályozná a NEFE tevékenységet, annak pénzügyi (elszámolhatóság, adóztatás, stb.) vonzataival együtt.

Margóra írt jegyzetek a „A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében” c. dolgozathoz

Holnap a HAND Szövetség szervezésében bemutatják Dr. Kiss Judit, A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében című hiánypótló tanulmányát, amelyet a Szövetség felkérésére készített el. Annak ellenére, hogy elvileg független szerzőről van szó, tagadhatatlanul érződik benne a civil szervezetek szemléletmódja, és a CONCORD európai civil szervezetek szövetségének tanulmánya, a „Hold the Applause” című tanulmányban megfogalmazott gondolatok. A holnapi program egyébként itt megtalálható.

A Tanulmány összefogott, kidolgozott, górcső alá veszi a magyar NEFE tevékenységet, és nem csak kritizál, hanem az egyes fejezetek végén javaslatokat is tesz. Remélem hamarosan felkerül valamelyik honlapra (időközben felkerült okt. 18), és akkor mindenki által elérhető lesz. Addig is itt van, hogy milyen fejezetekből áll:

1. Mennyi támogatást nyújtunk?
2. Kiket támogatunk?
2.1. A bi- és multilaterális segélyezés viszonya
2.2. Az ODA és az OA viszonya
2.3. Kik a legfőbb partnerek?
3. Hogyan támogatunk?
3.1. Projektfinanszírozás
3.2. Technikai együttműködés
3.3. Kötött segélyhitel
3.4. Adósságelengedés
3.5. Menekültek támogatása
4. A segélyhatékonyság
4.1. A donorok tevékenységének koordinációja
4.2. A nemzeti szakpolitikák koherenciája
4.3. Hosszú távú tervezés/tervezhetőség
4.4. A recipiens országok igényeinek való megfelelés
4.5. A segélyek kötöttségének feloldása
4.6. Számonkérhetôség – elszámoltathatóság
4.7. Projektmonitoring
4.8. Segélyhatékonyság – kinek a szempontjából?
5. Összefoglalás helyett: az Aid Watch munkacsoport 12 pontja

A tanulmány célját a megrendelők és a szerző a következőképp fogalmazták meg:

„A Hand Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség felkérésére készített alábbi tanulmány legfőbb célja, hogy:
• bemutassa és kritikailag elemezze, monitorozza a magyar fejlesztéspolitikát a nemzetközi aid watch tevékenység kritériumainak megfelelően,
• javaslatokat és ajánlásokat dolgozzon ki a magyar nemzetközi fejlesztési együttműködés (továbbiakban,
NEFE) átalakítására és továbbfejlesztésére a fenti kritériumrendszernek való megfelelés érdekében, és
• tovább tudatosítsa a társadalomban a segélytevékenység, a „tényleges, jó segély” (genuine aid) nyújtása fokozásának szükségességét.”,

továbbá, hogy „értékelje az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaira irányuló magyar teljesítményt a nemzetközi aid watch tevékenység kritériumainak megfelelően”. Sajnos az nem derül ki a dolgozatból, hogy mik az aid watch tevékenység kritériumai.

2.2. Az ODA és az OA viszonya

Az, hogy az OA a rendszerváltó országok felé irányul, kissé leegyszerűsített kijelentés. Itt nem rendszerváltó, hanem tranzíciós országokról van szó. Nem beszélhetünk rendszerváltásról Líbiában vagy Kuvaitban, pedig 2003-ban mindketten az OA listán szerepeltek. Bosznia, Szerbia-Montenegró, Horvátország és Ukrajna pedig sosem szerepeltek a 2003-as OA listán, mindig is ODA jogosultak voltak, az ún. Lower Middle Income Countries csoportjába tartoztak és tartoznak ma is (az ODA listát 3 évenként újítják).

2.3. Kik a legfőbb partnerek?

A tanulmány partnerországként említi Pakisztánt, Kenyát és Indonéziát, holott ezek az országok sosem tartoztak a magyar segélyezés repiciensei közé. Valóban kusza egy kicsit a Külügyminisztérium projekt odaítélési gyakorlata, ám Pakisztán vélhetőleg a földrengés, míg Indonézia a Tsunami után nyújtott támogatás miatt került fel a listára.

Bulgária és Románia esetében pedig azt tudom elképzelni, hogy EU csatlakozásuk elősegítéseként Magyarország valamilyen twinning projektet támogathatott, valószínűleg pont a nemzetközi fejlesztés területén. Jó lett volna ezeket a pontokat kicsit kibontani.

Egyébként a tanulmány később fel is sorolja a hivatalos listát:

Stratégiai partnerek: Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Vietnam.
Partnerek: Etiópia, Jemen, Kambodzsa, Kirgizisztán, Laosz, Macedónia, Moldova, Mongólia, Palesztin Hatóság, Ukrajna.
Nemzetközi kötelezettség alapján: Afganisztán és Irak

3.2. Technikai együttműködés

A dolgozatban a következő szerepel: „Igen sokszor panaszkodnak a recipiensek arról, hogy a szakértők küldése meglehetősen költséges s legtöbbször a donor ország konzultáns cégei profitálnak belőle.”
Nem nagyon értem ezt a mondatot, ugyanis, miért magas a recipiens országok számára a szakértőjük küldése, ha ezt a magyar állam fizeti?

4.1. A donorok tevékenységének koordinációja

„Amennyiben a rendelkezésre álló források szűkösek, akkor a felesleges duplicitások elkerülése érdekében szükségszerű a donorok tevékenységének koordinálása, harmonizálása, az erőforrások koncentrálása.”

„Az EU azt javasolta, hogy alakítsanak ki munkamegosztást és komplementaritást a recipiens országon belül (in-country and cross-sector complementarity), illetve a recipiens országok között (cross-country complementarity), valamint a donorok között. Vagyis egy-egy donor egy vagy néhány területre, szektorra, illetve relációra koncentráljon, de ugyanakkor ne legyenek a segélyből kimaradó relációk (aid orphans) vagy szektorok.”
Egyetértek ezzel a kívánsággal, de gyanítom, hogy ameddig a „donor competition” nem szűnik meg, addig (emiatt is) számolnunk kell a segélyek hatékonyatlanságával.

„A segélyhatékonyság harmadik aspektusa pedig az egyes projektekre vonatkozik, vagyis arra, hogy a tervezett és megvalósított projektek mennyiben segítették elő a recipiens gazdasági és társadalmi fejlődését, a Millenniumi Fejlesztési Célok, valamint a donorok elvárásainak megvalósulását.”
Valóban hatékony projekteket kell végrehajtani, és a célországok stratégiájához illeszkedve. Nekem inkább az a kérdésem, hogy hány magyar civil szervezet lesz képest ennek az igénynek tényleg megfelelni? Mennyi tapasztalatuk van a teljes projektciklus kivitelezésére, és az ilyen komplex feladatok, mint előtanulmányok készítése, Projekt Ciklus Menedzsment kezelése? Van-e rá forrásuk?

4.4. A recipiens országok igényeinek való megfelelés

„A recipiens igényeinek való megfelelés egyik kiemelt területe a szegénység csökkentése, vagyis olyansegélyek nyújtása, amelyek
• a leginkább rászorulókat, a legszegényebbeket segítik, és
• az ún. Basic Social Services (alapellátás: alapfokú oktatás, egészségügyi alapellátás, népesedési programok, élelmezés és egészséges ivóvízzel valóellátás) fejlesztését segítik elő.”

„Magyarország esetében nem állnak rendelkezésünkre adatok az alapellátás részarányáról.”
Pedig a 10.-es táblázatból nagyjából ki lehet következtetni, legalábbis, hogy az összes 301 projekt közül hány darab szólt/szól az alapellátás javításáról, milyen összértékkel. Míg összesen 65 darab ilyen projekt számolható össze, addig összköltségük 909 140 595 a teljes 3 283 624 193 Ft-al szemben állítva.

4.6. Számonkérhetôség – elszámoltathatóság

Sajnos ez a dolgozat leggyengébb pontja, legalábbis morális szempontból. Ugyanis míg teljesen jogosan és pártatlanul azt írja „… a költséghatékonyságot nagyban emelné, ha a segélypénzeket kezelő és felhasználó szervezetek, intézmények transzparens, közérthető, mérhető és összehasonlítható módon rendszeresen beszámolnának egyrészt a költségvetésüket jóváhagyó parlamentnek, a civil szervezeteknek, a közvéleménynek, a „társadalom”-nak, másrészt a nemzetközi donor- és recipiensközösségnek.” , hirtelen előveszi a HUN-IDA Kht.-t. A tanulmány felhasznált irodalma között találtam Miklósi Gábor Segélybusiness című Narancsos cikkét is, amit itt a blogon korábban már elmarasztaltam .

Majd a cikk így folytatja:

„Tudjuk, hogy a segélypolitika végrehajtásáért a HUN-IDA Kht. felel a Külügyminisztériummal kötött szerződés értelmében, s hogy „a HUN-IDA megfelelően teljesítette szerződéses kötelezettségeit és eredményesen működött közre a projektek szakmai pénzügyi előkészítésében, a pályázatok összeállításában, a partnerországokból érkező szakmai delegációk képzési programjainak szervezésében, s kezdő lépéseket tett a projektek monitoringjára és értékelése”. Sajnos a fentiekre vonatkozó konkrét kérdéseinkre nem kaptunk választ, mondván, hogy azok üzleti titkot képeznek a KüM-mel kötött szerződés értelmében.”
Nem tudom másnak vélni ezt, mint az említett intézmény felé tett rosszindulatú fricskának. Az egész tanulmányban csak egyetlen civil szervezet van megemlítve negatív környezetbe helyezve, a HUN-IDA. Gondolom, hogy itt a konkrét kérdések alatt pénzügyi kérdéseket kell érteni. A HUN-IDA és a többi szervezet által végrehajtott projektek összege itt megtalálható. Később a 12 pontban pedig már teljesen egyértelműen kijelenti, hogy „az üzleti titkot nem képező adatok teljes transzparenciája– egy NEFE-adattár és dokumentációs központ létrehozása”.

4.7. Projektmonitoring

„Le kell számolni azzal a kényszerképzettel, hogy csak a nagy és drága projektek lehetnek hatékonyak. Különösen egy kis és erőforrásszegény ország esetében fontos, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a célirányos, tudástranszferen alapuló projektek kis értékük ellenére is lehetnek hatékonyak és jelentős fejlesztési hatással járhatnak.”

Ebben én nem lennék annyira biztos, és tényleg nagyon fontos a bizonyítás. Nagyon gyakran a segélyezés hatékonyatlanságának pont a segélyek proliferációja, szétaprózódása, vagy szétbombázása az oka. Vagyis, a túl sok donor és segélyprogram túl sok lehet a befogadó ország számára. A segély proliferáció több formában is kárt tud okozni a segítség hatásosságában. Újabb keletű tanulmányok jelzik, hogy a segélyek proliferációja növelheti a lebonyolítás költségeit és leértékelhetik a segély valóságos összegét. A segély proliferáció előidézheti a donorok belföldi erőforrásokért (rendszeres kiadások, valutaárfolyam) dúló versenyét is.

5. Összefoglalás helyett: az aid watch munkacsoport 12 pontja

1. szabad hozzáférés a publikus NEFE-adatokhoz, -statisztikákhoz, -jelentésekhez, beszámolókhoz, -projektértékelésekhez;
2. az üzleti titkot nem képező adatok teljes transzparenciája– egy NEFE-adattár és dokumentációs központ létrehozása;
3. a NEFE jogszabályi hátterének megalkotása az összes érdekelt/érintett bevonásával,
4. a magyar NEFE-összeg legyen kiszámítható, s pontosmenetrend készüljön a 0,17, illetve a 0,33 százalékos oda/gni célkitűzés teljesítéséhez; az oda egy bizonyos százalékát fordítsák hazai NEFE oktatásra;
5. beszámoltathatóság a magyar NEFE végrehajtásáról és elszámoltathatóság a NEFE elköltésérôl; egységes rendszerben készült, egymással összehasonlítható éves beszámolók készítése;
6. a bilaterális oda részarányának emelése;
7. az afrikai és a legkevésbé fejlett országok mint recipiensek, illetve a szegények preferálása;
8. a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések (mindenekelőtt a szegénységcsökkentés) megvalósítását közvetlenül szolgáló szektorok (mezőgazdaság, egészségügy, oktatás), illetve az ún. Basic Social Services támogatásának preferálása;
9. a segélyt infláló tételek (adósság elengedés, menekültek költségei) nem segélyként való nyilvántartása/elszámolása;
10. a tényleges (genuine) segély mennyiségének kiszámítható emelése és minőségének javítása;
11. a segélyhatékonyság mérése és növelése;
12. a projektek monitorozása, ex ante és ex post értékelése, hatásvizsgálat végzése, különös tekintettel a környezeti hatásra, valamint visszacsatolás (feedback) készítése.

Habár most elsősorban az általam gondolt hiányosságokat írtam le, de ez azért ilyen kevés, mert a dolgozat többségével egyet értek. Jó lenne, ha minden évben készülne ilyen jelentés, és a készítése közben a civilek tanulnának belőle, olvasás után pedig a Külügyminisztérium. Persze a megfelelő kritikai gondolkodás eszközeivel élve.

A kiadvány külalakjában is nagyon jó, modern, európai. Vannak benne hivatkozások, és magyar szerzők munkáit felhasználták.

Civil? Nem-civil?

Ez a civil, nem civil kérdés néhol komoly fejtörést okoz a hazai körökben. Ez egyetlen helyen csúcsosodik ki, mégpedig ott, ahol katonák és nem katonák egyaránt dolgoznak: Afganisztánban. Erről már írtam korábban is, de a magyar tartományi újjáépítő csoport Afganisztánban című október 12.-i konferencián megint előkerült.

A programból kiderül, hogy az előadók között katonák, ex-katonák és minisztériumok képviselői voltak. A civilek is képviseltetve voltak ugyan, viszont, hogy nem volt ott senki a Baghlanban dolgozó két NGO képviseletében, azt nem teljesen értem.

Azt hiszem több dolgot kell megkülönböztetnünk egymástól. Léteznek civil programok, amelyeket nem civilek végeznek, ugyanakkor vannak civil szervezetek, amelyek (remélhetően) csak civil programokat hajtanak végre.

A nemzetközi gyakorlatban a segélyezés területén megkülönböztetünk governmental, tehát állami végrehajtásút (amelyek lehetnek civil programok, tehát a civil lakosság felé irányulóak), és non-governmental, azaz nem-kormányzati, a magyar köztudatban civil végrehajtásút. Zárójelben jegyzem meg, hogy a civil szervezetek sokszor állami pénzekből valósítanak meg programokat, de attól még civil szervezetek maradnak, és nem fognak katonai programokat végrehajtani. Úgy tűnik, hogy a katonaság fejében két kategória létezik: a katonai és a civil, és ez utóbbiba tartoznak a minisztériumok is.

Namármost, Afganisztánban jelen vannak a minisztériumok (a HM a PRT képviseletében) és két civil szervezet. Mindannyian az állam pénzét költik (de más forrásból), egymás mellett dolgoznak, ugyanazért a célért (Baghlan tartomány fejlesztése), de mást csinálnak. Tehát szerintem sem a HM, sem az FVM, sem a RM nem civil, hanem állam. Ezt egyébként jól mutatja a kinti berendezkedésük is: míg az állam szereplői a PRT táborban tartózkodnak, addig a civilek kint a lakosság között. Ez nem csak a függetlenségüket és a szabadabb mozgást biztosítja nekik, hanem (és ez már sokszor elhangzott) a biztonságukat is. Afganisztánban egyelőre a fegyveres szervezetek a kormányellenes erők célpontjai, és nem a civilek (legalábbis északon), tehát abban a pillanatban, hogy túl sok asszociációs felület keletkezik a katonák és a civilek között, az utóbbiak is veszélybe kerülnek. Szabó ezredes úr fájlalta, hogy a MÖS tábláira nincs kirakva a PRT neve. Nekem úgy tűnik, hogy a PRT tábláira sincs kirakva a MÖS vagy a BSZ neve. De miért is lenne, amikor vagy az egyik, vagy a másik végezte el a feladatot, nem beszélve a fent említett „asszociációs” veszélyről. Persze nem ártana tiszta vizet önteni a pohárba, és nyilvánosan is világossá tenni, hogy az NGO-k a magyar állam pénzén fejlesztenek, vagy a magyar PRT pénzén. Szerintem egyértelmű.

Felmerült az is, hogy az NGO-k nem reklámozzák eléggé, hogy „magyar” pénzből mennek a dolgok (mivel nincs kiírva a PRT szó, csak a zászló, meg a „magyar kormány pénzéből” stb.). Szerintem ez éppen eléggé nyilvánvalóvá teszi, hogy magyarok és magyar pénzből dolgoznak. Ráadásul sem a civilek, sem az afgánok nem némák, amikor készül egy program a magyarok gondolom hangsúlyozzák, hogy ők honnan jöttek, az afgánok pedig biztosan tovább adják egymásnak a hírt. (Megjegyzem, ez még nem jelenti azt, hogy Baghlanban az afgánok tudnák is, hogy mi fán terem Magyarország. Tudom javasolni egy kis kulturális ismertető program levezénylését Pol-e Khumriban.) Ebből is látszik, hogy a katonák mennyire nem ismerik a NGO-k gondolkodását. Egy fegyvertelen NGO-nak ugyanis egyetlen dolog jelent védelmet, a reklám. Természetes hát, hogy a MÖS, vagy a BSZ mindent meg fog tenni, hogy mindenki tudja, hogy ők magyar pénzből dolgoznak, minél többen tudják Baghlanban, annál nagyobb a biztonság, ugyanis csak a helyiek jóváhagyása mellett tudnak működni. A PRT-t valszeg azért nem rakják ki, mert 1. nem akarják a katonákkal asszociáltatni magukat, 2. könnyen lehet, hogy a katonák és a magyar PRT már nem lesz sehol, mikor a MÖS és a BSZ még mindig ott fog fejleszteni.

A katonák közül nem tudom ki találkozott Afganisztán előtt NGO-kkal, sőt kinek kellett „hadműveleti területen” együtt dolgozniuk velük? Szerintem senkinek. Ezért számukra a civil szervezetekről alkotott képet a MÖS és a BSZ jeleníti meg, azok minden gondjával. A konferencián pl. mindenki úgy beszélt, mintha csak ez a két szervezet lenne jelen Baghlanban, holott állítólag kb. 30 van, akikből értelemszerűen 28 nem magyar. Gyanítom, hogy azok is mindenféle katonai biztosítás nélkül végzik a dolgukat. Lehet, hogy a katonai gondolkodás nem tudja elképzelni, hogy háború sújtotta országokban, vagy poszt-háborús országokban folyhat segélyezés katonai jelenlét nélkül. Hogy Afganisztánban a polgárháború és a tálibok alatt is voltak civilek.

Felvetődött még, a civil szervezetek a rendelkezésükből álló pénzből saját magukra is költenek, az irodájuk fenntartására és biztonságuk kiépítésére. Az az igazság, hogy ez a nemzetközi gyakorlat. Az államoknak számolniuk kell ezzel, és a végrehajtóknak pedig így kell tudniuk kialakítani egy programot. Lehet, hogy egy program arról szól, hogy építsünk iskolát, de ehhez nem csak téglára, habarcsra és kőművesre van szükség, hanem valakire, aki felügyeli (fizetés, iroda, közlekedés, élelmiszer, stb.), szállításra (teherautó bérlés, sofőr, benzin, stb.), és sorolhatnám. Ezért is van többek közt önrész, méghozzá elég magas (13-15 %). A magyar PRT minden költségét az állam állja, nincs szüksége önrészre, ráadásul külön van forrása az önfenntartásra és az általuk végrehajtott programokra. Hogy egy párhuzamot vonjak: Irakból sorra vonulnak ki a szervezetek, mert nem éri meg nekik. Nem csak a veszély miatt, hanem mert a rendelkezésükre álló összegből arányaiban túl sokat kell költeniük a védelemre. Túl sokba kerültek a munkatársak (akik ilyen helyre csak iszonyatos fizetésért hajlandóak menni), a fegyveres testőrség, a páncélozott gépkocsik és teherautók, az irodák körbevevése HESCO bástyákkal, stb.

Valaki szóba hozta, hogy kellenének védelmi feladatokat ellátó cégek is Afganisztánba. Nem tudom, hogy minek, amikor a PRT munkáit maguk a katonák védik, és különben is, helyiekkel dolgoztatnak, akik mellett egyébként sem állnak őrt a katonák. A minisztériumok munkatársait is a katonák védik, tudtommal szigorú szabályokhoz kötve őket. Arról pedig, hogy a civileknek kell-e fegyveres védelem, a legjobb lenne őket megkérdezni. De, hacsak nem állami cégekről lenne szó (és tudtommal az államnak csak két fegyveres szervezete van), akkor ezeket a költségeket az adott projekt teljes bekerüléséből kell levonni, sőt: később viszont ezt a DAC felé az állam már nem tudja elszámolni, mint fejlesztésre költött összeg.

Elhangzott még egy burkolt vád is a két kint dolgozó civil szervezet ellen, ti. hogy térítenek. A magyar segélyezés két legnagyobb civil szervezete valóban vallási intézmény. Én sem tartom szerencsésnek, ha az állami segélyezést egyházi szervezetek végzik (és ez akkor sem változik, ha a MÖSZ, MÖS-re változtatja a nevét), és ez a kérdéskör megérne egy hosszabb bejegyzést ide, lehet, hogy egyszer megteszem. De azt konkrétan tudom, hogy sem az Ökumenikus Segélyszervezet, sem a Baptista Szeretetszolgálat kinti munkatársai nem végeznek ilyen akciót. Nem csak azért mert tudtommal egyikük sem vallja magát különösképpen a jézusi útmutatás követőjének (amihez egyébként senkinek nincs semmi köze), hanem azért sem, mert mindegyikük jártas a terepen, és tudják, hogy ez ott mit jelentene. Ezt egyébként Venczel Zoltán, a Baptista Szeretetszolgálat kinti képviselője egy interjúban szerintem nagyon érthetően össze is foglalta.

Újra

Egy kicsit elmaradtam, aminek számos okait nem részletezném. De lassan visszaszállingózom.

Kezdésnek mindjárt az interneten talált Belényi Dániel jólesően őrült utazó és gondolkodó blogja, amelyben elég körültekintően írja le a UNODC 2007-es afganisztáni ópiumhelyzetre vonatkozó jelentését. Jó olvasmány mind a blog, mind pedig a jelentés, és segíthet megérteni bizonyos fejlesztésekkel kapcsolatos alapvető kérdéseket Afganisztánban.

Kérek még infót!

Előző írásomra érkezett egy megjegyzés, amit köszönök. Ugyanakkor kérek szépen még infót az anonimusz hozzászólótól, mert érdekel a téma, és szeretném tudni, hogy mik a program hátulütői. Úgyhogy ha valami cikk, tanulmány vagy bármi ilyesmi létezik a témáról, akkor kérek szépen elérhetőségeket hozzájuk.

Riders for Health

Mindig egy kicsit vegyes érzelmekkel olvasom az olyan híreket, amelyek arról szólnak, hogy valaki megvalósított egy álmomat. Egyfelől iszonyatosan örülök neki, hogy mások is gondolkozhatnak úgy, mint én, másfelől kicsit szomorú vagyok, hogy nem én voltam az első.

Korábban sokat filóztam azon, hogy milyen módon lehetne egy motorkerékpáros fejlesztési programot indítani. És most ráakadtam a Riders for Health oldalára, akik már 15 éve azon dolgoznak Afrikában, hogy az egészségügyi ellátottság a nehezen megközelíthető vidéki és elzárt településekre is eljusson. És milyen eszközzel? Motorkerékpárral. Zseniális! Egy Land Criser árából 10 motort fel lehet szerelni. Csupán 5000 angol fontból kijön egy motor, egy egészségügyi szakember, és egy teljes évi fenntartási költség, ugyanakkor ezrekhez lehet így eljutni.

Itt természetesen nem mozgó kórházakra, laboratóriumokra kell gondolni. Az Afrikát súlytó „nagy hármas”, az AIDS/HIV, a malária és a TBC egyfelől megelőzhető, másfelől pedig gyógyítható, és nincs mindig szükség kórházi kezelésre. Ugyanakkor az utaktól elzárt vidékek lakosai gyakran több száz km-re élnek a legközelebbi kórháztól vagy klinikától, így nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak hozzá a szükséges gyógyszerekhez. Ezen segít a „motoros futár”, aki olcsón és könnyedén eljuttatja ezekre a helyekre a gyógyszereket, emellett pedig egészségügyi felvilágosítást nyújthat. (Most jut eszembe, hogy néhány éve működik a Balatonnál az első magyar motoros mentő.)

Természetesen a Riders for Health a helyszínen dolgozva nem csak a motorok beszerzéséről gondoskodik. Programjaik része a megfelelő szakemberek felkészítése, motoros tudásuk fejlesztése, valamint a motorkerékpárok műszaki ellenőrzésének és javítási igényeinek kiszolgálása is.

És hogy kik is látják támogatandónak a programot? Június elején érkezett meg Nairobiba Sir Richard Branson, a Virgin Atlantic vezetője, és vele együtt annak a 31 motornak az első szállítmánya, amelyet a Virgin Atlantic jótékonysági csoportja, a Virgin Unite adományozott a Riders for Health-nek.

Ebben az esetben Honda C10-esekről van szó, amelyek zseniális kis gépek. Kicsi méretük ellenére erősek és megbízhatóak.

Bob Geldof interjú

Rövid, de szerintem egész jó és őszinte interjút készített a HVG Bob Geldoffal. Az énekes és aktivista a Hay Group egy magyarországi rendezvényén vett részt mint üzleti tanácsadó (!). Geldof több céget tulajdonol, vagyonát tízmilliárd forintra becsülik. Az előadásának címe: From the Boomtown Rats to Live8: Lessons for Business and Life. Saját sikertörténetét mesélte el, azt, hogy miként lett a punk/rock'n'roll srácból sikeres üzletember és aktivista. A konferencia egyébként három napos volt és a beugró 2800 euróba került.

Itt van egy előadás tőle, amelyet a Roger Williams egyetemen tartott:



És kicsit off topic-nak pedig egy koncert felvétel, amely során David Gilmourral énekli a Comfortably Numb című számot (Geldof volt Pink A Fal c. Alan Parker filmben, de ezzel gondolom nem mondok újat...).

Wolfowitz és Gringotts Bank főnök ikrek?

Vajon Paul Wolfowitz, egykori Világbank elnök és a Harry Potter sorozat Gringotts bank főnöke ikrek? :-)

KÜM eredmény, újabb magyar szervezet Afganisztánba

A Külügyminisztérium ma felrakta a „Munkahelyteremtési és oktatási projekt megvalósítása az egészségügy területén az afganisztáni Baghlan tartományban a magyar vezetésű Tartományi Újjáépítési Csoport keretében” c. felhívás eredményét. A pályázaton a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány nyert, 70 millió forint összegben. Tehát most ők az egyedüli nyertesek.
Az eredményhírdetés nem tartalmazza, hogy milyen projektet kíván a szervezet elindítani, de némi fifikával azért kilehet következtetni, hogy bábaképzési programról van szó. Ugyanis tegnap a KÜM háttérbeszélgetést tartott az afganisztáni civil projektek jövőjéről. Ott, a programok ismertetése során Tomaj Dénes főosztályvezető elmondta, hogy "Kiemelten kezelik az egészségügyi programokat is, mivel Afganisztánban a világon a legnagyobb gyermekágyi halandóság. Ennek csökkentésére elindítanak egy bábaképzési programot, hogy valamennyi tartományi egészségügyi alapellátó rendelkezzen szakképzett bábákkal." A pályázat erednménye ezek szerint már tegnapra megszületett, de csak ma tették fel a honlapra.

A bábaképzés szerintem jó program lesz. Erről lásd a korábbi néhány (itt és itt) bejegyzésem. Összességében elégedett vagyok a magyar civilek projektválasztásaival. Mind az Ökomenikus Segélyszervezet programjai, mind pedig a Baptistáké hasznos és szükséges. Persze vannak kérdőjeleim, amelyeket majd ide is felrakok, de most rohanok...

A többi többi külügyes pályázat határideje is lejárt, sőt, a KÜM által vállalt elbírálási határidő is rég...

Kimaradás, pályázatok, Magyar Narancs

Egy jó ideig nem írtam, és ennek be kell valljam egyszerű az oka: általános alkotói válság. Pedig azért történ egy-két érdekes dolog időközben:

1. Lejártak a Külügyes pályázati határidők. Időrendben visszafelé haladva:
a) az új afgán pályázat határideje hétfőn járt le. Kíváncsi vagyok kik adtak le dokumentumot. Két tippem van: a Baptista Szeretetszolgálat és Katona Magda. Amúgy a téma (egészségügy) nagyon jó és borzasztóan aktuális, annak ellenére, hogy az új felmérések szerint némi javulás mutatkozik az afgán egészségügyben.
b) Aztán itt van egy fura pályázat: "Szegénységcsökkentési programok Afrikában - a 10. Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása". Itt a KÜM többször módosított a pályázati kiírásban. Először egy a kiírást követő kissé lehetetlen határidőt adott meg, és azt javította, majd visszavonta azt a kitételt, miszerint a pályázatban csatolni kell a kötelezően meghívandó EDF (European Development Fund) szakértők és DG Development képviselők szándéknyilatkozatát. Azért az fura nekem, hogy a pályázat kiírói nem gondoltak arra, hogy EUs képviselők nem vehetnek részt semmilyen pályázásban. De hát mindnyájunknak van mit tanulni... A KÜM 50 mill. forintot szeretne elkölteni így arra, hogy a 10. EDF-be való befizetésünk miatt elősegítse a civil és a vállalati szféra felkészültségét az alaphoz kapcsolódó uniós pályázati rendszerben való részvételre. Azért érdekelve fogom figyelni, hogy a képzéssorozat (mert ennyi pénzből legalább 3-4 nagy workshoppot kell szervezni) után mennyivel könnyebben pályáznak majd a EuropeAid-hez (ez kezeli az EDF pénzeket) a magyar civilek.
c) Az etióp vízügyi pályázat határideje május 4.-én járt le. Ez még a 2005-ös év hozadéka, ugyanis akkor a magyar és az etióp kormány két megállapodást írt alá. Az egyik az etióp államadósság elengedéséről, a másik pedig az adósság egy részének (10%) NEFE segéllyé történő konvertálásáról szólt. Ez ért be mostanra. Érdekesen fogalmaz a NEFE TB részére készült 2006. évi beszámoló: "Ennek keretében Etiópia északi részén, a Kobo Girana völgyben jelentős – a felszín alatti vízkészlet felmérését és az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését célzó – vízügyi projekt előkészítése kezdődött meg 2006-ban." Ez olyan, mintha csak miattunk indult volna ílyen kutatás (vagy csak én érzem így???), közben ez a terület saját fejlesztési programirodával rendelkezik, amit Kobo Girana Valley Development Program Office-nak hívnak, és az interneten hasonló jellegű pályázati felhívást tett közzé. Sőt: a területen dolgozik a USAID pénzelte AMAREW (Amhara Microenterprise Development, Agricultural Research, Extension & Watershed Management Project) program is.

2. A Magyar Narancs május 10.-i számában "Segélyezésbiznisz: Bejáratott utak" címmel szerintem kifejezetten rosszindulatú cikket közöl (nem csak szerintem: a biztonság kedvéért a cikket elolvastattam másokkal is, és nekik is ez az érzésük). De ez mindegy is, azt pedig nem tudom, hogy igaz-e az, amivel a HUN-IDA-t és a TESCO-t vádolják, különben sem köt semmi a cikkben említett semelyik félhez sem. Ám az írásban szerepel néhány csúsztatás és pontatlanág, ami azért zavaró.

a) "A külügy 2003-ban állította fel a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési, Gazdaság- és Tudománydiplomáciai Főosztályt (NEFE-GTF)"
A KÜM 2003-ban a NEFEFO-t, a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztályt állította fel, a NEFE-GTF 2006. szeptember 1. óta létezik.

b) "az ellátandó feladatkör a pályáztatással összefüggő adminisztratív munkák mellett elsősorban delegációk útjainak megszervezésére és lebonyolítására, azaz a nemzetközi segélyezési ügynökség kinevezésére vonatkozott."
Valóban segélyezési ügynökség kinevezésére vonatkozott, de nem egészen „azaz”… Ugyanis a gyakorlatban a segélyezési ügynökségek többnyire állami intézmények (bár van ellenpélda is), és nem csak a fent említett feladatokat látják el, hanem pl. a helyszínen felügyelik a projektek végrehajtását, ott pályáztatnak helyi civileket, vállalkozókat, stb.

c) "A kiírás Bada János, az Open Consulting jogtanácsosa szerint olyan elvárásokat támasztott, melyek egyértelműen tükrözték, hogy a minisztérium a HUN-IDA-t szeretné nyertesnek. A potenciális külföldi érdeklődőket a legalább három magyar anyanyelvű (vagy magyarul felsőfokon beszélő) alkalmazott követelménye riaszthatta el, a hazaiakat viszont az, hogy a pályázónak a speciális referencia mellett fel kellett mutatni legalább négy, felsőfokú végzettségű, kétéves NEFE-s gyakorlattal rendelkező szakembert, akik közül legalább háromnak felsőfokú angol nyelvtudása is van. A szóba jövő civil szervezetek ugyanakkor nem voltak elég tőkeerősek ahhoz, hogy megfeleljenek az egyéb elvárásoknak."
Habár EU tagként valóban lehetősége van külföldi szervezeteknek is pályázni, hadd ne egy dán cég végezze a nemzeti fejlesztési tevékenységünket. És miért is riasztják el a hazai pályázókat az elvárások? Nem nonszensz egy kicsit arra panaszkodni, hogy 4 felsőfokú végzettségű szakember kell? Felsőfokú angol nyelvtudás???? Micsoda gyalázat! És még értsen is a NEFÉ-hez! Nahát, ez tényleg skandalum!!! Ha nem ért hozzá, akkor miért pályázik? Különben is, a DemNet a konzorcium tagja volt, ott vannak a NEFÉ-s emberek. Sajnos a magyar civilek többsége tényleg nem túl tőkeerős ahhoz, hogy magas összegű kiírásra pályázzanak. Nehezen tudják igazolni az általában 15%-os önrész meglétét... De ennek megoldása valahol civilpolitikai kérdés kellene, hogy legyen szerintem. Az önrész meglétét jónak és fontosnak tartom. Nem csak garanciát jelent a donornak, hanem a kivitelezőt is érdekeltebbé teszi, ha a saját pénze is benne van a projektben.

d) "Kékesi szerint így fordulhat elő, hogy a KÜM honlapjára is feltett 2005-ös HUN-IDA-projektek keretében elszámolt költségek olykor gyakran a piaci ár két-háromszorosára rúgtak."
Keresgéltem a KÜM honlapján, de csak ezt találtam: 2003 SZEPTEMBERÉTŐL -2005 JANUÁRJÁIG MEGVALÓSULT (M) ÉS FOLYAMATBAN LÉVŐ (F) PROGRAMOK és TERVEZETT (T) ILLETVE ELŐKÉSZÍTÉS ALATT ÁLLÓ (E) PROGRAMOK - 2005. JANUÁRI ÁLLÁS két táblázatban. Ebből igen nehéz a piaci árakra rájönni, ugyanis van itt 25 milliós program az Agroinvest szervezésében, 12,5 milliós a Perfekt szervezésében, és 200 000-es a MEH szervezésében. A Demnet 7 milliós programja szerepel a listán. A HUN-IDA legnagyobb összege 8 millió forint volt

e) "A konzorcium számára, mint azt a Narancsnak Bada János kifejtette, a NEFE-GTF pályázata nem a havi rendelkezésre állási díj, hanem a távlati perspektíva miatt volt fontos. "A perspektíva az, hogy az állam nagyobb pénzt fog ilyen célokra elkölteni. Ha nyertünk volna, hosszú távon a szakmaiság és a hatékonyság érvényesülhetett volna a célországokban zajló fejlesztési projektekben."
Fura ez az érv. Gondolom Boda János arra számított, hogy a 3 éves szerződés után az új pályázatban majd megint ők nyernek. Addigra már nekik is lesz NEFE tapasztalattal rendelkező szakemberük… Mert az biztos, hogy három évem belül az állam nem fog a mainál sokkal nagyobb pénzeket erre költeni. Legalábbis annyival többet nem, amennyire szerintem Boda János számít. És milyen hosszú távon, milyen szakmaiság, ha most az a probléma, hogy nincs 4 darab NEFE szakemberük? Vagy miért lenne jobb az ő 4 szakemberük a HUN-IDA 4 szakemberénél? És miért kell ezért cikket írni???

f) "A konzorcium végső ajánlata 24 órás reagálást tartalmazott. Ehhez képest eléggé meglepődtek, amikor az ajánlatok bontásánál kiderült, hogy a HUN-IDA 0,5 órás (!) reakciót vállalt."
Minek a cikkben a felkiáltójel? Miért nem tetszik ez a veszteseknek? Mert kevesebb, mint az övéké? Naés??? Lehetetlennek tartják? Két év múlva ők majd írhatnak 10 percet… Mi alapján kérdőjelezik meg a HUN-IDA szakmaiságát?

g) "Komparatív előnyük volt" - ismerte el ugyanerről Tomaj Dénes."
Miért kell ezt így fogalmazni. A konzorcium tagjainak is komparatív előnyük van abban, amit régóta csinálnak, amiben régóta profin dolgoznak. Ez nem hátrány, ez nem összeesküvés!!!!

g) "Bár a Tesco és a pártállami hírszerzés átfedéseiről eddig nem született publikus kutatás..."
Tehát marad a tudományos körökben nem túl nagyra becsült szóbeszéd. Tényeket kérünk, tényeket! Meg hát tulajdonképpen kíváncsi lennék, hogy a régi és az új TESCO között lehet-e egyáltalán párhuzamot vonni...

h) "Mindennek egyrészt azért van jelentősége, mert a HUN-IDA kivételezett KÜM-ös státusát rossz szemmel néző, részben minisztériumi, részben civil forrásaink szerint a jelenlegi helyzet egyértelműen a múlt, a pártállami nómenklatúra összefonódásainak az öröksége, amit csak tovább terhel, hogy a rendszerváltás szele az öszszes (sic!) minisztérium közül talán a KÜM-öt érintette a legkevésbé."
Kicsit számoltam, és kiderült, hogy a HUN-IDA 2001.-es alapítása óta 3 kormány volt hatalmon, 2 koalíció, 3 külügyminiszter, 3 NEFE főosztályvezető és legalább 3 államtitkár. De az összefonódásokról is tényeket kérünk!!! A konzorcium egyes tagjairól is szép számmal születtek különböző összefonódásokról kapcsolatos hírek, és főleg a FIDESZ részéről (pl. itt, vagy itt).

i) "Kékesi Annamária szerint felmérhetetlen kárt okoz az érintett civileknek és a szektor megítélésének, hogy a viszonyok nem transzparensek, mert koherens külügyi fejlesztési stratégia híján a pénzek igen jelentős része kerül vissza a "tapasztalatátadással" foglalkozó projektek szakértői díjaként a kivételezettek zsebébe."
Kékesi Annamária ezt úgy mondja, mintha a Demnet nem szervezett volna "tapasztalatátadással" foglalkozó projekteket, a KÜM forrásaiból is. Sajnos a cikkből nem derül ki, hogy a Demnet mennyi szakértőt foglalkoztatott.

j) "Az uniós támogatások ellenőrzésére szakosodott Hubconsult szakembere, Nick Norvell a Narancsnak kifejtette: több ponton is veszélyes lehet a transzparenciára, ha egy profitorientált cég a háttérben túl közel kerül a központi segélyezéshez..."
A Perfekt Zrt., az Econ-Trust Kft., és az Open Consulting Zrt. nem profitorientált cégek?

Megnéztem a BusinessSpirit honlapját. Nem találtam rajta nemzetközi fejlesztéssel kapcsolatosan semmit...

Na jó, belefáradtam. A bejegyzésemből úgy tűnhet, mintha a KÜM-öt vagy a HUN-IDA-t védeném. Nem, semmi közöm egyik szervezethez sem. A korrekt tájékoztatást védem. A cikk szerintem legalább annyit ártott a konzorcium tagjainak (és magának a Narancsnak), mint a fent említett két intézménynek.

Nekem tök mindegy ki kicsoda. Inkább az a gáz, hogy a hazai NEFE, ahol ennyire kevés szereplő van jelen, ennyire megosztott. Így nem jutunk előre, a civilek nem fejlődnek, és a kormányzattal való kapcsolatuk sem épül, a mutogatás pedig nem túl konstruktív.
Azt pedig, hogy egy magát igényesnek tartó hetilap megengedjen magának egy ennyire nyilvánvalóan egyoldalú, csúsztatásokkal teli cikket lassan kezdem megszokni. De ettől még nem leszek boldogabb...

PRT-s megjegyzés folyt.

A Biztonságpolitika és terrorizmus blog idézte a bábaképzéssel, nővérképzéssel kapcsolatos bejegyzésem, amire egy megjegyzés is érkezett. Úgy gondolom, hogy a megjegyzés valójában nekem szól, ezért most ide másolom:

"Szeretnék csatlakozni a "pontatlan cikkek" mozgalomhoz, ezért megjegyeznék egy-két gondolatot:
- az idézett eseményen valóban a frissen végzett nővéreknek adták át a diplomákat;
- a HM cikke egy ponton tartalmazhat pontatlanságot, amennyiben a nővérképzést azonositja a bábaképzéssel;
- az MRCA, ENSZ támogatással (WHO)nyitotta meg iskoláját, és én úgy gondolom a bábaképzési program emlitésekor érdemes ezt is elmondani."

Írtam egy levelet az MRCA-nak, akik arról tájékoztattak, hogy az eseményen ők a bábaképző programjuk ünnepélyes megnyitóját tartották, és a képzésben részt vevő nők ennek keretében kaptak egy-egy plakettet. Az tehát kiderült, hogy a HM cikke összemosta a két képzést. De miért ír akkor ilyen hosszasan a bábaképzésről, a nővérképzésről pedig csak egy mondatban? És a fényképen szereplő nők nem lehetnek többen 20 főnél. Ennyi lenne az összes végzett nővér és tanuló bába összesen? Arra is kíváncsi vagyok, hogy a nővérképzést ki csinálta.

Szekeres és a civil fejlesztések

clipped from vg.hu Csütörtökön reggel Afganisztánba érkezett Szekeres Imre honvédelmi miniszter, hogy tájékozódjon a Baglán tartományban beindított magyar civil projektekről.

Ahogy mások is (pl. a Biztonságpolitika és terrorizmus blog), én is nehezen értelmezem ezt a hírt.
Egy kicsit hadd kezdjem az elejétől, hogy néhány alapfogalmat tisztázzak.
Az ún. fejlett országokból az ún. fejlődő országokba érkező segítségnyújtás egyik formája a segélyezés. Segélyezés lehet fejlesztési és humanitárius. A világban zajló segélyezést több nagy nemzetközi szervezet és szerveződés is megpróbálja koordinálni és szabályozni (pl. OECD, ENSZ, EU) azért, hogy az erre fordított milliárdnyi dollár ne vesszen el. Vagyis, hogy ne legyenek ismétlődések, két projekt ne oltsa ki egymást, az előirányzott pénz oda jusson, ahová szánták vagy ahol szükség van rá, stb. Ezekben a nemzetközi szervezetekben államok képviseltetik magukat, állami szinten. Tehát állami segélyezésről beszélünk, mert államok a saját költségvetésükből fordítanak pénzt a segélyezésre. Egy ún. fejlett állam segélyezését nevezik ODA-nek, magyarul NEFE-nek. Mint arról már írtam, az OECD az a szervezet, amely meghatározott statisztikai pontok alapján kiszámolja, hogy mekkora egy-egy ország ODA/GNI aránya, és hogy milyen kritériumok felelnek meg NEFE tevékenységnek.
Minden ország NEFE tevékenységének több szereplője van. Az állam felügyeli a pénz elköltését és koordinálja az egész tevékenységet szerencsés esetben fejlesztési minisztériumon keresztül, vagy a külügyminisztériumon keresztül. Sok államnak van végrehajtó szakintézménye, amely a helyszínen zajló programokat végzi vagy ellenőrzi. Általános az a gyakorlat, hogy egy-egy minisztérium is rendelkezik fejlesztésre szánt összeggel, és értelemszerűen ők azon a területen dolgoznak, amihez értenek. Továbbá az állam megbíz civil szervezeteket, hogy állami pénzből hajtsanak végre projekteket.
Tehát a nemzetközi fejlesztés gyakorlatában így válik ketté az állami és a civil szféra, ahol a civil az civil, nem kormányzati szervezet, NGO. (Illetve NGDO, vagyis non-governmental development organization.)

De térjünk vissza a cikkre. Értelmezési problémám abból fakad, hogy nem tudom mit neveznek civil projektnek. Kétféle lehetőségre tudok gondolni:

1. A honvédelmi miniszter az afganisztáni szerepvállalásunkat katonai és civil kategóriákra osztotta. Gondolom katonai minden, amit a katonák végeznek, és civil minden, amit nem katonák végeznek, vagyis a minisztériumok és a civil szervezetek. Ebben az értelemben véve Baghlanban még nincsenek civil projektek. Majd lesznek, meg az előkészítésük beindult, de még nincsenek. Erre utal Szekeres Imre a parlament külügyi bizottsága előtt elhangzott érvelése is.
2. A katonák is végezhetnek civil programokat, és az így beindított civil projektekre kíváncsi. Ezek gondolom nem a CIMIC projektek, mert azok katonai célú projektek, noha jó adag civil tartalommal. Ez itt van feketén, fehéren. De ha nem CIMIC projekteket, akkor milyet?

Még néhány szó a katonai és civil kapcsolatról. A Népszabadság (és más napilapokban is) március 13.-i cikkében a következő mondatok szerepelnek:

"A honvédelmi miniszter azt javasolja a kormánynak, hogy a magyar katonai jelenlétet ne csak két évre, hanem tovább, az újjáépítési misszió befejezéséig biztosítsa Afganisztánban. Szekeres Imre erről a parlament külügyi bizottságában beszélt.

Erre azért van szükség, hogy a NATO tartományi újjáépítési csoportja (PRT) keretében zajló észak-afganisztáni magyar civil program katonai biztosítása megfelelő legyen - mondta a honvédelmi miniszter, (...)"

Illetve:

"Magyarország eredetileg két évre vállalta az észak-afganisztáni PRT működtetését, ez az időszak jövő ősszel járna le, ugyanakkor a holland projekteket felváltó önálló magyar civil program csak április 1-jén kezdődik. A magyar projektek között oktatási, egészségügyi, infrastruktúra-fejlesztési ügyek szerepelnek, például hídépítés, iskolaépítés, vízellátás biztosítása vagy speciális tűzszerészeti munka."

Helyeslem a misszió meghosszabbítását, de annak oka ne a civil program biztosítása legyen. Ha az 1-es verzióból indulok ki, akkor a minisztériumok munkatársai gondolom nem fognak állandóan baghlanban tartózkodni, ezért ők a PRT-n belül laknak majd, és ott is lesz az "irodájuk". Ők is afgán partnerekkel fognak dolgozni, és a kétkezi munkát afgánok végzik majd. Persze felmerülhet az a lehetőség is, hogy a minisztériumok munkatársai a MÖSZ által irányított, ún. koordinációs irodában lakjanak és dolgozzanak.
A civil civilek (:-)) pedig, tehát az NGO-k saját irodát fognak működtetni, amit majd afgán őrök vigyáznak. Az általuk vezetett projektek nem igényelnek katonai biztosítást, ellenkezőleg: az csak veszélyeztetné működésüket. Számukra 100%-osan nagyobb biztonságot jelent, ha olyan távol maradnak a katonáktól, amennyire csak lehet, ugyanis így nagyobb biztonságban vannak. Természetesen a katonai segítségre szükség lehet, de csak akkor, ha ne adj' isten valamilyen komoly fegyveres konfliktus törne ki Pol-e Khumriban.

Szóval sok a kérdés, kevés a világos válasz. De most csinálunk ilyet először, és remélem, hogy minél kevesebb hibából kell majd tanulnunk...

Anti-Wolfowitz blog

Néhányan (úgy tűnik, hogy Világbankosok) készítettek egy Wolfowitz Resign! című blogot. Itt található egy link a Világbank etikai bizottságának a Shaha Riza üggyel kapcsolatos dokumentumaihoz.

PRT-s megjegyzés

Április 16.-án jelent meg egy cikk a Honvédség.hu-n "Fejlesztések a központi kórházban" címmel. Azért nem megyek el mellette, mert a hírek pontatlansága általában is zavar, és nem szeretném, ha ez mindenhol precedens lenne.

A cikk azt írja: "(...) Az ünnepség első részében a nővérképző intézet frissen végzett hallgatóinak adták át diplomáikat. (...)"
Ismereteim szerint Baghlan tartományban egyetlen szervezet hajt végre bábaképző programot, a francia-afgán MRCA. A hírhez tartozó fényképen látszik is a logója, tehát róluk van szó. Ők viszont, ahogy a honlapjukon is szerepel, 2006. novemberében indították a képzést, és mivel egy ilyen program másfél éves (akkreditáció, stb.), frissen végzett hallgatók nem vehették át diplomát. Majd 2008. márciusában.

Megjegyzem, nagyon jó lenne, ha minél hamarabb munkába állhatna sok ilyen képzettségű nő, mert azon kívül, hogy Afganisztánban a legmagasabb a csecsemőhalandóság és a gyermekágyi betegségben elhunyt nők száma, a képzett bábák/nővérek sok esetben az egyetlen egészségügyi képzettséggel bíró személyek, akik vidéken és kórházaktól távoli helyeken a nőket megvizsgálhatják.

ODA, OECD DAC

Az előző bejegyzésemre érkezett (jogos?) megjegyzésre szeretnék gyorsan válaszolni.

Az 5.1-es 5.1%-t jelent, amiről a cikk - szeretném hinni - szól.
A DAC az OECD fejlesztési támogatási bizottsága, az ún. Development Assistance Committee. A bizottságban 22 állam (és 23.-nak az EB-n keresztül az EU) képviselteti magát vagy a fejlesztési együttműködést irányító minisztériumán (miniszter), vagy a végrehajtó szakintézményén keresztül. A bilaterális donorok fórumául szolgál, és az OECD (mint a legfejlettebb államokat tömörítő szervezet) a DAC-on keresztül kíséri figyelemmel a donorok tevékenységét. Az OECD-nek Magyarország 1996. május 7.-től a tagja, az DAC-nak viszont nem. Azért nem, mert a hivatalos fejlesztési segélyezésünk (ODA-Official Development Assistance, magyarul NEFE-nemzetközi fejleszési együttműködés) nem éri el a megkívánt kritériumokat, többek között az évi minimum 100 000 000 dolláros e célra szóló kiadást. (Nem olyan egyszerű DAC tagnak lenni: Portugália pl. 1961-ben tag lett, 1974-ben kilépett, majd 1991-ben csatlakozott újra.)
Az OECD DAC határozza meg, hogy milyen kritériumok felelnek meg NEFE tevékenységnek. Ezek:

- Technikai együttműködés (oktatás, szakképzés, tapasztalat átadás)
- Projekt-típusú fejlesztési programok
- Humanitárius segítségnyújtás
- Segélyelemet tartalmazó hitelnyújtás, szubvenció
- Egyéb támogatási jellegű tevékenység (pl. intézmények működési költsége)
- Nemzetközi szervezetek NEFE tevékenységéhez hozzájárulás

Katonai jellegű segítségnyújtás, hitel stb. nem elszámolható. Tehát a korábban említett Görögország tank adományai Afganisztánnak nem elszámolhatók.

Ezeken kívül (még rengeteg minden van, de) a DAC állítja ki a listát a segélyezésre szorult országokról is, az ún. DAC List of ODA Recipient-t, amely 3 évre szól. A legfrissebb (2005-2007) megtalálható itt.

Azt hiszem így sebtében ennyi. Rengeteg mindent kihagytam, de erősen gondolkodom, hogy a fogalmak és általában a nemzetközi fejlesztéssel kapcsolatos általánosan tapasztalt képzavar miatt írni fogok egy kicsit nagyobb lélegzetvételű összefoglalót...

A Pápa az adósság elengedésért

clipped from www.nol.hu XVI. Benedek pápa Angela Merkel német kancellárnak írott levelében kérte, hogy a G8-csoport júniusi, Németországban tartandó csúcstalálkozóján foglalkozzanak a legszegényebb országok adósságállományának mihamarabb és feltételek nélküli elengedésével. Merkel válaszában hangsúlyozta, hogy a nyolcak - a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország, illetve az Európai Unió soros elnökeként jelentős előrelépést kíván elérni a szegénység elleni küzdelem terén. (MTI)

Bono Vox (hú de régen hívta már így bárki is...) 17.-én személyesen találkozott Angela Merkellel Berlinben. A találkozó során Bono felrótta, hogy a G8-ak igencsak elmaradnak az Afrikának tett igéreteiktől. A Kancellár asszony persze neki is csak azt tudta mondani, hogy a fejlett országok, így az EU is megtesz mindent, hogy ígéreteiket betartsák.

Csakhogy az adatok kissé mást mutatnak. 2005-ben, a skóciai Gleneaglesben a G8-ak arról határoztak, hogy megduplázzák az az év Afrikának nyújtott segélyeket (azaz a 107 milliárd dollárt). Ezzel szemben a 2006-os adatok szerint az OECD országokból érkező fejlesztési segélyek 5.1%-al csökkentek. A képet némileg a következő pontok árnyalják:

1. Az 5.1% a teljes ODA/GNI adat, tehát nem csak Afrikára vonatkozik.
2. A gleneaglesi elkötelezettség 2010-ig szól, tehát relatív idő még a rendelkezésre áll.
3. Az 5.1-es csökkenés a 22 DAC ország teljes ODA számait takarja, tehát az adósságenyhítést is.
4. A szub-szaharai Afrikának nyújtott bilaterális segélyek az elsődleges adatok szerint 23%-al nőttek, ennek azonban a többsége adósságenyhítés, így a befolyó segélyek csupán 2%-al nőttek.

Kétséges, hogy így tartani tudja-e a fejlett világ az ígéretét. A Center for Global Development független think tank tanulmánya szerint az Afrikába irányuló segélyek a gleneaglesi ígéretek csupán kevesebb mint a felével fognak nőni.

EB és foci a fejlődésért

Magyarország kiesését a Európa-bajnokság sorsolásán ma több napilap (www.nol.hu, www.mno.hu) is úgy kommentálta, hogy az álmok és a makettek nem voltak elegek sem a nyeréshez, sem ahhoz, hogy visszatérjünk Európa (és a világ) foci színterére. A focihoz nem értek, de azt tudom, hogy a fejlődő országok fiataljai is arról álmodnak, hogy egyszer végre ők is beléphetnek a jómóduak, a telt hassal lefekvők és a saját sorsuk felett döntést hozók világába. És ehhez az egyik eszköz épp a foci lehet.

A focira mára, mint a fejlesztés elismert, működő, támogatandó eszközére tekint a legtöbb nemzetközi és nemzeti intézmény, szervezet. Általánosan ismert tény, hogy a foci a fejlődő országokban óriási szerepet játszik a mindennapi életben, és a játék közben a gyerekek nem kábítószerezik magukat, és a katonák leteszik kalasnyikovaikat. Ezek a szervezetek felismerték, hogy a focival semmihez sem mérhető módon lehet elősegíteni a fiatalok szociális és morális beilleszkedését. Az Európai Bizottság szerint Afrikában mintegy 50 millióan fociznak rendszeresen. A játék számukra gyakran a traumáktól, a nyomortól való menekülés egyetlen eszköze. Ezért született meg a "football for development" koncepció, amelynek egyik legnagyobb támogatója maga a FIFA. A szervezet célul tűzte ki, hogy bevételének 0,7 %-át fejlesztési célokra fordítja (2002. márciusában, Moterreyben a világ 50 állama olyan konszenzusban állapodott meg, miszerint bruttó nemzet bevételük (GNI, tehát NEM GDP) 0,7 %-át a szegénység csökkentésére fordítják), továbbá több szervezettel is megállapodásokat kötött a koncepció végrehajtására.

Az Európai Bizottság és a FIFA közötti megállapodás 2006. júliusában született. A dokumentum szerint ezután a két szervezet a focin keresztül partnerként dolgozik az ACP (African, Caribbean, Pacific) országokban a szegénység ellen és a Millenniumi Fejlesztési Célok eléréséért. A közösen kidolgozott és felügyelt programokat (amelyek szólhatnak figyelem felkeltésről, oktatásról, rasszizmusról, humanitárius segítségről, egészségügyről, stb.) a Bizottság a 9. illetve a 10. Európai Fejlesztési Alappból finanszírozza (a 10. EDF-be 2008 és 2013 között Magyarország 124 751 000 eurót fizet be).

A FIFA egy másik kezdeményezése a 2005-ben indított "Football for Hope" mozgalom, amelyhez olyan nemzetközi szervezetek csatlakoztak stratégiai partnerként, mint az UNICEF, a UNDP, az ILO, a streetfootballworld, vagy a FARE Network (Football Against Racism in Europe).

A Football for Hope mozgalom a béke-építésért, az egészségügyért, a gyermekek jogaiért, az oktatásért, a diszkrimináció ellen és a társadalmi integrációért dolgozó szervezeteket és kezdeményezéseket támogat és erősít. Minden kezdeményezés, illetve projektek eszköze a foci, és kedvezményezettjeik a gyerekek és a fiatal felnőttek.

Az első nagy, nemzetközi megmozdulást a streetfootballworld szervezte Berlinben, párhuzamosan az akkor zajló világbajnoksággal. A Festival06-ra elkeresztelt eseményen 24 ország fiataljai játszottak az utcán egymással.

Kelet-Európában egyébként egyedül a cseh INEX-SDA nevű NGO szervezett és vett részt football for development projekben. A GLEN (Global Education Network of Young Europeans) nemzetközi szervezet tagjaként és a streetfootballworld-el együttműködve a projekt során két kenyai fiatal három hónapig Németországban és Csehországban dolgozott és foci bajnokságokon, kiállításokon és egyéb figyelemfelkeltő eseményeken keresztül próbálták a vendég ország fiatalságának figyelmét felhívni a fejlődő országok problémáira és a Millenniumi Fejlesztési Célokra. A dolognak némi magyar vonatkozása is van. Ugyanis a GLEN-nek a Hun-Idán és az Önkéntesküldő Alapítványon keresztül mi is a tagjai vagyunk. (De a GLEN-ről majd egy másik bejegyzésben.)