Margóra írt jegyzetek a „A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében” c. dolgozathoz

Holnap a HAND Szövetség szervezésében bemutatják Dr. Kiss Judit, A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében című hiánypótló tanulmányát, amelyet a Szövetség felkérésére készített el. Annak ellenére, hogy elvileg független szerzőről van szó, tagadhatatlanul érződik benne a civil szervezetek szemléletmódja, és a CONCORD európai civil szervezetek szövetségének tanulmánya, a „Hold the Applause” című tanulmányban megfogalmazott gondolatok. A holnapi program egyébként itt megtalálható.

A Tanulmány összefogott, kidolgozott, górcső alá veszi a magyar NEFE tevékenységet, és nem csak kritizál, hanem az egyes fejezetek végén javaslatokat is tesz. Remélem hamarosan felkerül valamelyik honlapra (időközben felkerült okt. 18), és akkor mindenki által elérhető lesz. Addig is itt van, hogy milyen fejezetekből áll:

1. Mennyi támogatást nyújtunk?
2. Kiket támogatunk?
2.1. A bi- és multilaterális segélyezés viszonya
2.2. Az ODA és az OA viszonya
2.3. Kik a legfőbb partnerek?
3. Hogyan támogatunk?
3.1. Projektfinanszírozás
3.2. Technikai együttműködés
3.3. Kötött segélyhitel
3.4. Adósságelengedés
3.5. Menekültek támogatása
4. A segélyhatékonyság
4.1. A donorok tevékenységének koordinációja
4.2. A nemzeti szakpolitikák koherenciája
4.3. Hosszú távú tervezés/tervezhetőség
4.4. A recipiens országok igényeinek való megfelelés
4.5. A segélyek kötöttségének feloldása
4.6. Számonkérhetôség – elszámoltathatóság
4.7. Projektmonitoring
4.8. Segélyhatékonyság – kinek a szempontjából?
5. Összefoglalás helyett: az Aid Watch munkacsoport 12 pontja

A tanulmány célját a megrendelők és a szerző a következőképp fogalmazták meg:

„A Hand Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség felkérésére készített alábbi tanulmány legfőbb célja, hogy:
• bemutassa és kritikailag elemezze, monitorozza a magyar fejlesztéspolitikát a nemzetközi aid watch tevékenység kritériumainak megfelelően,
• javaslatokat és ajánlásokat dolgozzon ki a magyar nemzetközi fejlesztési együttműködés (továbbiakban,
NEFE) átalakítására és továbbfejlesztésére a fenti kritériumrendszernek való megfelelés érdekében, és
• tovább tudatosítsa a társadalomban a segélytevékenység, a „tényleges, jó segély” (genuine aid) nyújtása fokozásának szükségességét.”,

továbbá, hogy „értékelje az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaira irányuló magyar teljesítményt a nemzetközi aid watch tevékenység kritériumainak megfelelően”. Sajnos az nem derül ki a dolgozatból, hogy mik az aid watch tevékenység kritériumai.

2.2. Az ODA és az OA viszonya

Az, hogy az OA a rendszerváltó országok felé irányul, kissé leegyszerűsített kijelentés. Itt nem rendszerváltó, hanem tranzíciós országokról van szó. Nem beszélhetünk rendszerváltásról Líbiában vagy Kuvaitban, pedig 2003-ban mindketten az OA listán szerepeltek. Bosznia, Szerbia-Montenegró, Horvátország és Ukrajna pedig sosem szerepeltek a 2003-as OA listán, mindig is ODA jogosultak voltak, az ún. Lower Middle Income Countries csoportjába tartoztak és tartoznak ma is (az ODA listát 3 évenként újítják).

2.3. Kik a legfőbb partnerek?

A tanulmány partnerországként említi Pakisztánt, Kenyát és Indonéziát, holott ezek az országok sosem tartoztak a magyar segélyezés repiciensei közé. Valóban kusza egy kicsit a Külügyminisztérium projekt odaítélési gyakorlata, ám Pakisztán vélhetőleg a földrengés, míg Indonézia a Tsunami után nyújtott támogatás miatt került fel a listára.

Bulgária és Románia esetében pedig azt tudom elképzelni, hogy EU csatlakozásuk elősegítéseként Magyarország valamilyen twinning projektet támogathatott, valószínűleg pont a nemzetközi fejlesztés területén. Jó lett volna ezeket a pontokat kicsit kibontani.

Egyébként a tanulmány később fel is sorolja a hivatalos listát:

Stratégiai partnerek: Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Vietnam.
Partnerek: Etiópia, Jemen, Kambodzsa, Kirgizisztán, Laosz, Macedónia, Moldova, Mongólia, Palesztin Hatóság, Ukrajna.
Nemzetközi kötelezettség alapján: Afganisztán és Irak

3.2. Technikai együttműködés

A dolgozatban a következő szerepel: „Igen sokszor panaszkodnak a recipiensek arról, hogy a szakértők küldése meglehetősen költséges s legtöbbször a donor ország konzultáns cégei profitálnak belőle.”
Nem nagyon értem ezt a mondatot, ugyanis, miért magas a recipiens országok számára a szakértőjük küldése, ha ezt a magyar állam fizeti?

4.1. A donorok tevékenységének koordinációja

„Amennyiben a rendelkezésre álló források szűkösek, akkor a felesleges duplicitások elkerülése érdekében szükségszerű a donorok tevékenységének koordinálása, harmonizálása, az erőforrások koncentrálása.”

„Az EU azt javasolta, hogy alakítsanak ki munkamegosztást és komplementaritást a recipiens országon belül (in-country and cross-sector complementarity), illetve a recipiens országok között (cross-country complementarity), valamint a donorok között. Vagyis egy-egy donor egy vagy néhány területre, szektorra, illetve relációra koncentráljon, de ugyanakkor ne legyenek a segélyből kimaradó relációk (aid orphans) vagy szektorok.”
Egyetértek ezzel a kívánsággal, de gyanítom, hogy ameddig a „donor competition” nem szűnik meg, addig (emiatt is) számolnunk kell a segélyek hatékonyatlanságával.

„A segélyhatékonyság harmadik aspektusa pedig az egyes projektekre vonatkozik, vagyis arra, hogy a tervezett és megvalósított projektek mennyiben segítették elő a recipiens gazdasági és társadalmi fejlődését, a Millenniumi Fejlesztési Célok, valamint a donorok elvárásainak megvalósulását.”
Valóban hatékony projekteket kell végrehajtani, és a célországok stratégiájához illeszkedve. Nekem inkább az a kérdésem, hogy hány magyar civil szervezet lesz képest ennek az igénynek tényleg megfelelni? Mennyi tapasztalatuk van a teljes projektciklus kivitelezésére, és az ilyen komplex feladatok, mint előtanulmányok készítése, Projekt Ciklus Menedzsment kezelése? Van-e rá forrásuk?

4.4. A recipiens országok igényeinek való megfelelés

„A recipiens igényeinek való megfelelés egyik kiemelt területe a szegénység csökkentése, vagyis olyansegélyek nyújtása, amelyek
• a leginkább rászorulókat, a legszegényebbeket segítik, és
• az ún. Basic Social Services (alapellátás: alapfokú oktatás, egészségügyi alapellátás, népesedési programok, élelmezés és egészséges ivóvízzel valóellátás) fejlesztését segítik elő.”

„Magyarország esetében nem állnak rendelkezésünkre adatok az alapellátás részarányáról.”
Pedig a 10.-es táblázatból nagyjából ki lehet következtetni, legalábbis, hogy az összes 301 projekt közül hány darab szólt/szól az alapellátás javításáról, milyen összértékkel. Míg összesen 65 darab ilyen projekt számolható össze, addig összköltségük 909 140 595 a teljes 3 283 624 193 Ft-al szemben állítva.

4.6. Számonkérhetôség – elszámoltathatóság

Sajnos ez a dolgozat leggyengébb pontja, legalábbis morális szempontból. Ugyanis míg teljesen jogosan és pártatlanul azt írja „… a költséghatékonyságot nagyban emelné, ha a segélypénzeket kezelő és felhasználó szervezetek, intézmények transzparens, közérthető, mérhető és összehasonlítható módon rendszeresen beszámolnának egyrészt a költségvetésüket jóváhagyó parlamentnek, a civil szervezeteknek, a közvéleménynek, a „társadalom”-nak, másrészt a nemzetközi donor- és recipiensközösségnek.” , hirtelen előveszi a HUN-IDA Kht.-t. A tanulmány felhasznált irodalma között találtam Miklósi Gábor Segélybusiness című Narancsos cikkét is, amit itt a blogon korábban már elmarasztaltam .

Majd a cikk így folytatja:

„Tudjuk, hogy a segélypolitika végrehajtásáért a HUN-IDA Kht. felel a Külügyminisztériummal kötött szerződés értelmében, s hogy „a HUN-IDA megfelelően teljesítette szerződéses kötelezettségeit és eredményesen működött közre a projektek szakmai pénzügyi előkészítésében, a pályázatok összeállításában, a partnerországokból érkező szakmai delegációk képzési programjainak szervezésében, s kezdő lépéseket tett a projektek monitoringjára és értékelése”. Sajnos a fentiekre vonatkozó konkrét kérdéseinkre nem kaptunk választ, mondván, hogy azok üzleti titkot képeznek a KüM-mel kötött szerződés értelmében.”
Nem tudom másnak vélni ezt, mint az említett intézmény felé tett rosszindulatú fricskának. Az egész tanulmányban csak egyetlen civil szervezet van megemlítve negatív környezetbe helyezve, a HUN-IDA. Gondolom, hogy itt a konkrét kérdések alatt pénzügyi kérdéseket kell érteni. A HUN-IDA és a többi szervezet által végrehajtott projektek összege itt megtalálható. Később a 12 pontban pedig már teljesen egyértelműen kijelenti, hogy „az üzleti titkot nem képező adatok teljes transzparenciája– egy NEFE-adattár és dokumentációs központ létrehozása”.

4.7. Projektmonitoring

„Le kell számolni azzal a kényszerképzettel, hogy csak a nagy és drága projektek lehetnek hatékonyak. Különösen egy kis és erőforrásszegény ország esetében fontos, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a célirányos, tudástranszferen alapuló projektek kis értékük ellenére is lehetnek hatékonyak és jelentős fejlesztési hatással járhatnak.”

Ebben én nem lennék annyira biztos, és tényleg nagyon fontos a bizonyítás. Nagyon gyakran a segélyezés hatékonyatlanságának pont a segélyek proliferációja, szétaprózódása, vagy szétbombázása az oka. Vagyis, a túl sok donor és segélyprogram túl sok lehet a befogadó ország számára. A segély proliferáció több formában is kárt tud okozni a segítség hatásosságában. Újabb keletű tanulmányok jelzik, hogy a segélyek proliferációja növelheti a lebonyolítás költségeit és leértékelhetik a segély valóságos összegét. A segély proliferáció előidézheti a donorok belföldi erőforrásokért (rendszeres kiadások, valutaárfolyam) dúló versenyét is.

5. Összefoglalás helyett: az aid watch munkacsoport 12 pontja

1. szabad hozzáférés a publikus NEFE-adatokhoz, -statisztikákhoz, -jelentésekhez, beszámolókhoz, -projektértékelésekhez;
2. az üzleti titkot nem képező adatok teljes transzparenciája– egy NEFE-adattár és dokumentációs központ létrehozása;
3. a NEFE jogszabályi hátterének megalkotása az összes érdekelt/érintett bevonásával,
4. a magyar NEFE-összeg legyen kiszámítható, s pontosmenetrend készüljön a 0,17, illetve a 0,33 százalékos oda/gni célkitűzés teljesítéséhez; az oda egy bizonyos százalékát fordítsák hazai NEFE oktatásra;
5. beszámoltathatóság a magyar NEFE végrehajtásáról és elszámoltathatóság a NEFE elköltésérôl; egységes rendszerben készült, egymással összehasonlítható éves beszámolók készítése;
6. a bilaterális oda részarányának emelése;
7. az afrikai és a legkevésbé fejlett országok mint recipiensek, illetve a szegények preferálása;
8. a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések (mindenekelőtt a szegénységcsökkentés) megvalósítását közvetlenül szolgáló szektorok (mezőgazdaság, egészségügy, oktatás), illetve az ún. Basic Social Services támogatásának preferálása;
9. a segélyt infláló tételek (adósság elengedés, menekültek költségei) nem segélyként való nyilvántartása/elszámolása;
10. a tényleges (genuine) segély mennyiségének kiszámítható emelése és minőségének javítása;
11. a segélyhatékonyság mérése és növelése;
12. a projektek monitorozása, ex ante és ex post értékelése, hatásvizsgálat végzése, különös tekintettel a környezeti hatásra, valamint visszacsatolás (feedback) készítése.

Habár most elsősorban az általam gondolt hiányosságokat írtam le, de ez azért ilyen kevés, mert a dolgozat többségével egyet értek. Jó lenne, ha minden évben készülne ilyen jelentés, és a készítése közben a civilek tanulnának belőle, olvasás után pedig a Külügyminisztérium. Persze a megfelelő kritikai gondolkodás eszközeivel élve.

A kiadvány külalakjában is nagyon jó, modern, európai. Vannak benne hivatkozások, és magyar szerzők munkáit felhasználták.