Szekeres-Horváth, Aid Watch

Afganisztán nem foglalkoztat különösebben, mint más fejlődő ország, de azért van itt néhány hír a Szekeres és Horváth látogatással kapcsolatban, ami felkeltette az érdeklődésem. A Hírszerző 28.-án azt ezt írta:

„Szekeres Imre puli-humri látogatásán találkozott a tartományi oktatási, vízügyi és kulturális miniszterrel, valamint magyar segélyszervezetek képviselőivel is tárgyalt. A tárgyalás után a miniszter elmondta: növelni kell a magyar civilek jelenlétét Afganisztánban. Meg fogjuk vizsgálni, helyes-e, hogy a katonák ilyen sokat vállalnak. Egyértelműen nagyobb civil szerepvállalásra van szükség - hangsúlyozta. A miniszter hozzátette: azt is át kell tekinteni, hogy érdeklődik-e a magyar gazdaság Afganisztán iránt. A tárgyaláson a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Baptista Szeretetszolgálat vett részt.”

Az még persze nem világos, hogy a miniszter mit értett a „nagyobb civil szerepvállaláson”, civil szervezetek munkáját, vagy a civil szervezetek munkáját ÉS a nem HM miniszteri szerepvállalást. Mindenesetre, az, hogy sikerült beszélnie a két kint dolgozó segélyszervezettel bizakodásra adhat alapot. Ugyanakkor komolyan végig kell ezt majd otthon gondolni, hiszen Afganisztán nagyon nehéz terep, és gyanítom, hogy nem sok magyar NGO képes ott dolgozni, vállalni a nehéz és veszélyes terepet, a projektek során felmerülhető kisebb, nagyobb bukásokat és az ezzel járó kiigazításokat. Nem tudom hány magyar szervezet felel meg az afgán jogszabályokban lefektetetett működési feltételeknek, melyik szervezet hajlandó ezeknek alávetnie magát. És persze kérdéses, hogy melyik magyar NGO hajlandó Afganisztánban dolgozni, ott dolgoztatni a munkatársait. Én persze elviekben azt szeretném látni, ha minél többen, de nem Afganisztán miatt, hanem mert ez azt jelentené, hogy van elég kapacitásaiban erős magyar civil szervezet. Ugyanis csak kapacitásaiban erős NGO lesz képes például a 10. EDF-be való befizetésünk után Afrikára pályázni a EuropeAidnél, és nyerni, és ott dolgozni.

Ezért is csodálkoztam el a Népszabadság tegnapi számában megjelent mondaton:

„A fejlesztési projektekhez EU-s és más pénzeket segítünk megpályáztatni, ha kell, részben a kötelező önrészt is biztosítjuk az afgánoknak.”

Szerintem ezt a gavallér ígéretet a magyar NGO-k felé is meg kellene tenni, hiszen sokuknak épp az az egyik fő problémája, hogy nem tudja az önrészt felmutatni.

Még egy megjegyzés a cikkhez: a baglani kormányzót Füzes Oszkár (vagy a szerkesztők) Izaquzei-nek írta, és már kicsit zavart a sokféle leírás, úgyhogy egy arabbal böngésztünk kicsit a neten, és kiderült, hogy a nevét magyarosan így kellene átírni: Iszhaqzai (arab betűkkel: I-sz-h-a-q-z-i, a z és az i között van egy rövid a, amit nem jelölnek).

A Magyar Nemzetben pedig arról számolnak be, hogy „a „magyar egészségügyi miniszter szerint az afgán egészségügyi rendszer fejlesztésében a legfontosabb az anyák és az újszülöttek ellátása, a védőoltások elterjesztése.” Vajon arról miért nem írtak, vagy Horváth Ágnes miért nem mondta, hogy van egy magyar szervezet, a Baptista Szeretetszolgálat, amelynek programja pontosan erről szól. Az a rossz érzésem van, hogy erről a miniszter nem is tudott, így nem is tudott dicsekedni vele afgán kollégájának. Különben bele került volna a cikkbe…

És egy régebbi történet: néhány internetes sajtóportál is beszámolt az Aid Watch szemináriumról, amelyet a HAND Szövetség tartott. Ilyen például a Hírszerző és a Gondola.