Szekeres és a civil fejlesztések

clipped from vg.hu Csütörtökön reggel Afganisztánba érkezett Szekeres Imre honvédelmi miniszter, hogy tájékozódjon a Baglán tartományban beindított magyar civil projektekről.

Ahogy mások is (pl. a Biztonságpolitika és terrorizmus blog), én is nehezen értelmezem ezt a hírt.
Egy kicsit hadd kezdjem az elejétől, hogy néhány alapfogalmat tisztázzak.
Az ún. fejlett országokból az ún. fejlődő országokba érkező segítségnyújtás egyik formája a segélyezés. Segélyezés lehet fejlesztési és humanitárius. A világban zajló segélyezést több nagy nemzetközi szervezet és szerveződés is megpróbálja koordinálni és szabályozni (pl. OECD, ENSZ, EU) azért, hogy az erre fordított milliárdnyi dollár ne vesszen el. Vagyis, hogy ne legyenek ismétlődések, két projekt ne oltsa ki egymást, az előirányzott pénz oda jusson, ahová szánták vagy ahol szükség van rá, stb. Ezekben a nemzetközi szervezetekben államok képviseltetik magukat, állami szinten. Tehát állami segélyezésről beszélünk, mert államok a saját költségvetésükből fordítanak pénzt a segélyezésre. Egy ún. fejlett állam segélyezését nevezik ODA-nek, magyarul NEFE-nek. Mint arról már írtam, az OECD az a szervezet, amely meghatározott statisztikai pontok alapján kiszámolja, hogy mekkora egy-egy ország ODA/GNI aránya, és hogy milyen kritériumok felelnek meg NEFE tevékenységnek.
Minden ország NEFE tevékenységének több szereplője van. Az állam felügyeli a pénz elköltését és koordinálja az egész tevékenységet szerencsés esetben fejlesztési minisztériumon keresztül, vagy a külügyminisztériumon keresztül. Sok államnak van végrehajtó szakintézménye, amely a helyszínen zajló programokat végzi vagy ellenőrzi. Általános az a gyakorlat, hogy egy-egy minisztérium is rendelkezik fejlesztésre szánt összeggel, és értelemszerűen ők azon a területen dolgoznak, amihez értenek. Továbbá az állam megbíz civil szervezeteket, hogy állami pénzből hajtsanak végre projekteket.
Tehát a nemzetközi fejlesztés gyakorlatában így válik ketté az állami és a civil szféra, ahol a civil az civil, nem kormányzati szervezet, NGO. (Illetve NGDO, vagyis non-governmental development organization.)

De térjünk vissza a cikkre. Értelmezési problémám abból fakad, hogy nem tudom mit neveznek civil projektnek. Kétféle lehetőségre tudok gondolni:

1. A honvédelmi miniszter az afganisztáni szerepvállalásunkat katonai és civil kategóriákra osztotta. Gondolom katonai minden, amit a katonák végeznek, és civil minden, amit nem katonák végeznek, vagyis a minisztériumok és a civil szervezetek. Ebben az értelemben véve Baghlanban még nincsenek civil projektek. Majd lesznek, meg az előkészítésük beindult, de még nincsenek. Erre utal Szekeres Imre a parlament külügyi bizottsága előtt elhangzott érvelése is.
2. A katonák is végezhetnek civil programokat, és az így beindított civil projektekre kíváncsi. Ezek gondolom nem a CIMIC projektek, mert azok katonai célú projektek, noha jó adag civil tartalommal. Ez itt van feketén, fehéren. De ha nem CIMIC projekteket, akkor milyet?

Még néhány szó a katonai és civil kapcsolatról. A Népszabadság (és más napilapokban is) március 13.-i cikkében a következő mondatok szerepelnek:

"A honvédelmi miniszter azt javasolja a kormánynak, hogy a magyar katonai jelenlétet ne csak két évre, hanem tovább, az újjáépítési misszió befejezéséig biztosítsa Afganisztánban. Szekeres Imre erről a parlament külügyi bizottságában beszélt.

Erre azért van szükség, hogy a NATO tartományi újjáépítési csoportja (PRT) keretében zajló észak-afganisztáni magyar civil program katonai biztosítása megfelelő legyen - mondta a honvédelmi miniszter, (...)"

Illetve:

"Magyarország eredetileg két évre vállalta az észak-afganisztáni PRT működtetését, ez az időszak jövő ősszel járna le, ugyanakkor a holland projekteket felváltó önálló magyar civil program csak április 1-jén kezdődik. A magyar projektek között oktatási, egészségügyi, infrastruktúra-fejlesztési ügyek szerepelnek, például hídépítés, iskolaépítés, vízellátás biztosítása vagy speciális tűzszerészeti munka."

Helyeslem a misszió meghosszabbítását, de annak oka ne a civil program biztosítása legyen. Ha az 1-es verzióból indulok ki, akkor a minisztériumok munkatársai gondolom nem fognak állandóan baghlanban tartózkodni, ezért ők a PRT-n belül laknak majd, és ott is lesz az "irodájuk". Ők is afgán partnerekkel fognak dolgozni, és a kétkezi munkát afgánok végzik majd. Persze felmerülhet az a lehetőség is, hogy a minisztériumok munkatársai a MÖSZ által irányított, ún. koordinációs irodában lakjanak és dolgozzanak.
A civil civilek (:-)) pedig, tehát az NGO-k saját irodát fognak működtetni, amit majd afgán őrök vigyáznak. Az általuk vezetett projektek nem igényelnek katonai biztosítást, ellenkezőleg: az csak veszélyeztetné működésüket. Számukra 100%-osan nagyobb biztonságot jelent, ha olyan távol maradnak a katonáktól, amennyire csak lehet, ugyanis így nagyobb biztonságban vannak. Természetesen a katonai segítségre szükség lehet, de csak akkor, ha ne adj' isten valamilyen komoly fegyveres konfliktus törne ki Pol-e Khumriban.

Szóval sok a kérdés, kevés a világos válasz. De most csinálunk ilyet először, és remélem, hogy minél kevesebb hibából kell majd tanulnunk...