Civil? Nem-civil?

Ez a civil, nem civil kérdés néhol komoly fejtörést okoz a hazai körökben. Ez egyetlen helyen csúcsosodik ki, mégpedig ott, ahol katonák és nem katonák egyaránt dolgoznak: Afganisztánban. Erről már írtam korábban is, de a magyar tartományi újjáépítő csoport Afganisztánban című október 12.-i konferencián megint előkerült.

A programból kiderül, hogy az előadók között katonák, ex-katonák és minisztériumok képviselői voltak. A civilek is képviseltetve voltak ugyan, viszont, hogy nem volt ott senki a Baghlanban dolgozó két NGO képviseletében, azt nem teljesen értem.

Azt hiszem több dolgot kell megkülönböztetnünk egymástól. Léteznek civil programok, amelyeket nem civilek végeznek, ugyanakkor vannak civil szervezetek, amelyek (remélhetően) csak civil programokat hajtanak végre.

A nemzetközi gyakorlatban a segélyezés területén megkülönböztetünk governmental, tehát állami végrehajtásút (amelyek lehetnek civil programok, tehát a civil lakosság felé irányulóak), és non-governmental, azaz nem-kormányzati, a magyar köztudatban civil végrehajtásút. Zárójelben jegyzem meg, hogy a civil szervezetek sokszor állami pénzekből valósítanak meg programokat, de attól még civil szervezetek maradnak, és nem fognak katonai programokat végrehajtani. Úgy tűnik, hogy a katonaság fejében két kategória létezik: a katonai és a civil, és ez utóbbiba tartoznak a minisztériumok is.

Namármost, Afganisztánban jelen vannak a minisztériumok (a HM a PRT képviseletében) és két civil szervezet. Mindannyian az állam pénzét költik (de más forrásból), egymás mellett dolgoznak, ugyanazért a célért (Baghlan tartomány fejlesztése), de mást csinálnak. Tehát szerintem sem a HM, sem az FVM, sem a RM nem civil, hanem állam. Ezt egyébként jól mutatja a kinti berendezkedésük is: míg az állam szereplői a PRT táborban tartózkodnak, addig a civilek kint a lakosság között. Ez nem csak a függetlenségüket és a szabadabb mozgást biztosítja nekik, hanem (és ez már sokszor elhangzott) a biztonságukat is. Afganisztánban egyelőre a fegyveres szervezetek a kormányellenes erők célpontjai, és nem a civilek (legalábbis északon), tehát abban a pillanatban, hogy túl sok asszociációs felület keletkezik a katonák és a civilek között, az utóbbiak is veszélybe kerülnek. Szabó ezredes úr fájlalta, hogy a MÖS tábláira nincs kirakva a PRT neve. Nekem úgy tűnik, hogy a PRT tábláira sincs kirakva a MÖS vagy a BSZ neve. De miért is lenne, amikor vagy az egyik, vagy a másik végezte el a feladatot, nem beszélve a fent említett „asszociációs” veszélyről. Persze nem ártana tiszta vizet önteni a pohárba, és nyilvánosan is világossá tenni, hogy az NGO-k a magyar állam pénzén fejlesztenek, vagy a magyar PRT pénzén. Szerintem egyértelmű.

Felmerült az is, hogy az NGO-k nem reklámozzák eléggé, hogy „magyar” pénzből mennek a dolgok (mivel nincs kiírva a PRT szó, csak a zászló, meg a „magyar kormány pénzéből” stb.). Szerintem ez éppen eléggé nyilvánvalóvá teszi, hogy magyarok és magyar pénzből dolgoznak. Ráadásul sem a civilek, sem az afgánok nem némák, amikor készül egy program a magyarok gondolom hangsúlyozzák, hogy ők honnan jöttek, az afgánok pedig biztosan tovább adják egymásnak a hírt. (Megjegyzem, ez még nem jelenti azt, hogy Baghlanban az afgánok tudnák is, hogy mi fán terem Magyarország. Tudom javasolni egy kis kulturális ismertető program levezénylését Pol-e Khumriban.) Ebből is látszik, hogy a katonák mennyire nem ismerik a NGO-k gondolkodását. Egy fegyvertelen NGO-nak ugyanis egyetlen dolog jelent védelmet, a reklám. Természetes hát, hogy a MÖS, vagy a BSZ mindent meg fog tenni, hogy mindenki tudja, hogy ők magyar pénzből dolgoznak, minél többen tudják Baghlanban, annál nagyobb a biztonság, ugyanis csak a helyiek jóváhagyása mellett tudnak működni. A PRT-t valszeg azért nem rakják ki, mert 1. nem akarják a katonákkal asszociáltatni magukat, 2. könnyen lehet, hogy a katonák és a magyar PRT már nem lesz sehol, mikor a MÖS és a BSZ még mindig ott fog fejleszteni.

A katonák közül nem tudom ki találkozott Afganisztán előtt NGO-kkal, sőt kinek kellett „hadműveleti területen” együtt dolgozniuk velük? Szerintem senkinek. Ezért számukra a civil szervezetekről alkotott képet a MÖS és a BSZ jeleníti meg, azok minden gondjával. A konferencián pl. mindenki úgy beszélt, mintha csak ez a két szervezet lenne jelen Baghlanban, holott állítólag kb. 30 van, akikből értelemszerűen 28 nem magyar. Gyanítom, hogy azok is mindenféle katonai biztosítás nélkül végzik a dolgukat. Lehet, hogy a katonai gondolkodás nem tudja elképzelni, hogy háború sújtotta országokban, vagy poszt-háborús országokban folyhat segélyezés katonai jelenlét nélkül. Hogy Afganisztánban a polgárháború és a tálibok alatt is voltak civilek.

Felvetődött még, a civil szervezetek a rendelkezésükből álló pénzből saját magukra is költenek, az irodájuk fenntartására és biztonságuk kiépítésére. Az az igazság, hogy ez a nemzetközi gyakorlat. Az államoknak számolniuk kell ezzel, és a végrehajtóknak pedig így kell tudniuk kialakítani egy programot. Lehet, hogy egy program arról szól, hogy építsünk iskolát, de ehhez nem csak téglára, habarcsra és kőművesre van szükség, hanem valakire, aki felügyeli (fizetés, iroda, közlekedés, élelmiszer, stb.), szállításra (teherautó bérlés, sofőr, benzin, stb.), és sorolhatnám. Ezért is van többek közt önrész, méghozzá elég magas (13-15 %). A magyar PRT minden költségét az állam állja, nincs szüksége önrészre, ráadásul külön van forrása az önfenntartásra és az általuk végrehajtott programokra. Hogy egy párhuzamot vonjak: Irakból sorra vonulnak ki a szervezetek, mert nem éri meg nekik. Nem csak a veszély miatt, hanem mert a rendelkezésükre álló összegből arányaiban túl sokat kell költeniük a védelemre. Túl sokba kerültek a munkatársak (akik ilyen helyre csak iszonyatos fizetésért hajlandóak menni), a fegyveres testőrség, a páncélozott gépkocsik és teherautók, az irodák körbevevése HESCO bástyákkal, stb.

Valaki szóba hozta, hogy kellenének védelmi feladatokat ellátó cégek is Afganisztánba. Nem tudom, hogy minek, amikor a PRT munkáit maguk a katonák védik, és különben is, helyiekkel dolgoztatnak, akik mellett egyébként sem állnak őrt a katonák. A minisztériumok munkatársait is a katonák védik, tudtommal szigorú szabályokhoz kötve őket. Arról pedig, hogy a civileknek kell-e fegyveres védelem, a legjobb lenne őket megkérdezni. De, hacsak nem állami cégekről lenne szó (és tudtommal az államnak csak két fegyveres szervezete van), akkor ezeket a költségeket az adott projekt teljes bekerüléséből kell levonni, sőt: később viszont ezt a DAC felé az állam már nem tudja elszámolni, mint fejlesztésre költött összeg.

Elhangzott még egy burkolt vád is a két kint dolgozó civil szervezet ellen, ti. hogy térítenek. A magyar segélyezés két legnagyobb civil szervezete valóban vallási intézmény. Én sem tartom szerencsésnek, ha az állami segélyezést egyházi szervezetek végzik (és ez akkor sem változik, ha a MÖSZ, MÖS-re változtatja a nevét), és ez a kérdéskör megérne egy hosszabb bejegyzést ide, lehet, hogy egyszer megteszem. De azt konkrétan tudom, hogy sem az Ökumenikus Segélyszervezet, sem a Baptista Szeretetszolgálat kinti munkatársai nem végeznek ilyen akciót. Nem csak azért mert tudtommal egyikük sem vallja magát különösképpen a jézusi útmutatás követőjének (amihez egyébként senkinek nincs semmi köze), hanem azért sem, mert mindegyikük jártas a terepen, és tudják, hogy ez ott mit jelentene. Ezt egyébként Venczel Zoltán, a Baptista Szeretetszolgálat kinti képviselője egy interjúban szerintem nagyon érthetően össze is foglalta.