Várkonyi László szakállamtitkár tájékoztatója az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának

Október 16.-án Várkonyi László tájékoztatta az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságát a magyar NEFE politikáról. A hír a Külügy honlapján jelent meg.

Várkonyi hangsúlyozta, hogy "kiemelkedik az afganisztáni Baghlan tartományban a Magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) keretében kifejtett, egyre komolyabb volumenű fejlesztési tevékenység". Ezek szerint számíthatunk arra, hogy egyre több pénzt áldozunk majd Afganisztánra, pontosabban Baghlan tartományra. Néhány napja beszélgettem egy angol származású szakemberrel, aki dolgozott Afganisztánban. Ő arról panaszkodott, hogy sokak szerint az utóbbi években egyre inkább "irakizálódok" az ország, és sok, a helyszínen dolgozó segélyügynökség szerint lassan kettészakad az ország. Fejlesztési szepmontból is, hiszen délen alig van valaki, ha mégis, akkor nagyon nehezen tudnak dolgozni. Állítólag sokszor előfordul, hogy az elkészült program eredményeit nem tudják az afgánok használni, mert a tálib erők egyszerűen megfenyegetik őket. Így aztán az új iskola, minierőmű, stb. az enyészeté lesz. Reméljük, hogy ez északon, Baghlanban nem fordulhat elő.

Nem értem, hogy meddig fogjuk azt a kifejezést használni, hogy a "Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) keretében". Lehet, hogy a PRT elindításának az apropójából folynak fejlesztések, de az biztos, hogy nem annak a keretében. Ha valaminek a keretében dolgozom, akkor annak az előírásai, szabályai, célkitűzései, filozófiája szerint cselekszem. Csodálkoznék, ha a MÖS és a BSZ programjaik végrehajtása során a PRT bármelyik említett fogalmát figyelembe venné... Lassan érdemes lenne erről egy vitasorozatot indítani a HM, a KüM és a civilek bevonásával, mert képzavart okoz, és hasznosabb, ha mindenki világosan lát.

Az államtitkári tájékoztatóban visszaköszönni látom a civilek, pont a A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében című tanulmányban megfogalmazott két kívánságát is: a partnerországok számának csökkentését, és Afrika hangsúlyosabbá tételét. Meglátjuk mikor, és mi lesz belőle.

Vajon a "komparatív előnyeinket biztosító ágazatok" közül direkt maradt ki az egészségügy? Megengedek magamnak egy cinikus megjegyzést: elnézve a magyarországi helyzetet, nem tudom meddig áltathatjuk magunkat az oktatás, jó kormányzás, mezőgazdaság, stb. területén lévő komparatív előnyeinkkel? Lehet, hogy komparatív előnyünk van a célországainkban uralkodó helyzettel szemben, de úgy tűnik, hogy egy ideje megakadtunk, és végtelenségig nem tudunk "rendszerváltó tapasztalatokat" átadni, mert egyre távolabb kerülünk tőle.

"A Külügyminisztérium továbbra is igyekszik hozzájárulni a magyar társadalom ez irányú tudatosságának növeléséhez..."
Ez lenne az egyik legfontosabb feladat, és remélem, hogy az államtitkár ebbe bele érti a NEFE oktatást is, a Development Educationt. Nemcsak a támogatottság, hanem a jövő szakértőinek megtalálása miatt is. Még mindig kevesen értenek hozzá eléggé, és még mindig keven tudják, hogy mit is jelent a NEFE-ben dolgozni. Nem értem például, hogy miért nem dolgoznak ki a fiatalok számára terepmunka lehetőséget. Most már folyik egy-két országban projekt, oda viszonylag kevés pénzből ki lehetne vinni olyanokat, akik ezzel foglalkoznának. Bele lehetne építeni a civilek pályázataiba, hogy X%-ot arra kell költeniük, hogy a program során 2-3 hónapra kivigyenek fiatalokat.

Nagyszerű lenne, ha végre törvény szabályozná a NEFE tevékenységet, annak pénzügyi (elszámolhatóság, adóztatás, stb.) vonzataival együtt.

Riders for Health

Mindig egy kicsit vegyes érzelmekkel olvasom az olyan híreket, amelyek arról szólnak, hogy valaki megvalósított egy álmomat. Egyfelől iszonyatosan örülök neki, hogy mások is gondolkozhatnak úgy, mint én, másfelől kicsit szomorú vagyok, hogy nem én voltam az első.

Korábban sokat filóztam azon, hogy milyen módon lehetne egy motorkerékpáros fejlesztési programot indítani. És most ráakadtam a Riders for Health oldalára, akik már 15 éve azon dolgoznak Afrikában, hogy az egészségügyi ellátottság a nehezen megközelíthető vidéki és elzárt településekre is eljusson. És milyen eszközzel? Motorkerékpárral. Zseniális! Egy Land Criser árából 10 motort fel lehet szerelni. Csupán 5000 angol fontból kijön egy motor, egy egészségügyi szakember, és egy teljes évi fenntartási költség, ugyanakkor ezrekhez lehet így eljutni.

Itt természetesen nem mozgó kórházakra, laboratóriumokra kell gondolni. Az Afrikát súlytó „nagy hármas”, az AIDS/HIV, a malária és a TBC egyfelől megelőzhető, másfelől pedig gyógyítható, és nincs mindig szükség kórházi kezelésre. Ugyanakkor az utaktól elzárt vidékek lakosai gyakran több száz km-re élnek a legközelebbi kórháztól vagy klinikától, így nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak hozzá a szükséges gyógyszerekhez. Ezen segít a „motoros futár”, aki olcsón és könnyedén eljuttatja ezekre a helyekre a gyógyszereket, emellett pedig egészségügyi felvilágosítást nyújthat. (Most jut eszembe, hogy néhány éve működik a Balatonnál az első magyar motoros mentő.)

Természetesen a Riders for Health a helyszínen dolgozva nem csak a motorok beszerzéséről gondoskodik. Programjaik része a megfelelő szakemberek felkészítése, motoros tudásuk fejlesztése, valamint a motorkerékpárok műszaki ellenőrzésének és javítási igényeinek kiszolgálása is.

És hogy kik is látják támogatandónak a programot? Június elején érkezett meg Nairobiba Sir Richard Branson, a Virgin Atlantic vezetője, és vele együtt annak a 31 motornak az első szállítmánya, amelyet a Virgin Atlantic jótékonysági csoportja, a Virgin Unite adományozott a Riders for Health-nek.

Ebben az esetben Honda C10-esekről van szó, amelyek zseniális kis gépek. Kicsi méretük ellenére erősek és megbízhatóak.

A Pápa az adósság elengedésért

clipped from www.nol.hu XVI. Benedek pápa Angela Merkel német kancellárnak írott levelében kérte, hogy a G8-csoport júniusi, Németországban tartandó csúcstalálkozóján foglalkozzanak a legszegényebb országok adósságállományának mihamarabb és feltételek nélküli elengedésével. Merkel válaszában hangsúlyozta, hogy a nyolcak - a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország, illetve az Európai Unió soros elnökeként jelentős előrelépést kíván elérni a szegénység elleni küzdelem terén. (MTI)

Bono Vox (hú de régen hívta már így bárki is...) 17.-én személyesen találkozott Angela Merkellel Berlinben. A találkozó során Bono felrótta, hogy a G8-ak igencsak elmaradnak az Afrikának tett igéreteiktől. A Kancellár asszony persze neki is csak azt tudta mondani, hogy a fejlett országok, így az EU is megtesz mindent, hogy ígéreteiket betartsák.

Csakhogy az adatok kissé mást mutatnak. 2005-ben, a skóciai Gleneaglesben a G8-ak arról határoztak, hogy megduplázzák az az év Afrikának nyújtott segélyeket (azaz a 107 milliárd dollárt). Ezzel szemben a 2006-os adatok szerint az OECD országokból érkező fejlesztési segélyek 5.1%-al csökkentek. A képet némileg a következő pontok árnyalják:

1. Az 5.1% a teljes ODA/GNI adat, tehát nem csak Afrikára vonatkozik.
2. A gleneaglesi elkötelezettség 2010-ig szól, tehát relatív idő még a rendelkezésre áll.
3. Az 5.1-es csökkenés a 22 DAC ország teljes ODA számait takarja, tehát az adósságenyhítést is.
4. A szub-szaharai Afrikának nyújtott bilaterális segélyek az elsődleges adatok szerint 23%-al nőttek, ennek azonban a többsége adósságenyhítés, így a befolyó segélyek csupán 2%-al nőttek.

Kétséges, hogy így tartani tudja-e a fejlett világ az ígéretét. A Center for Global Development független think tank tanulmánya szerint az Afrikába irányuló segélyek a gleneaglesi ígéretek csupán kevesebb mint a felével fognak nőni.